|
Még 2002-ben, a Kurz und rund című európai sirályka magazinban jelent meg egy írás J.L. Frindel tollából, amelyik arról tájékoztatja az olvasókat, hogy, létrehoztak egy európai standard bizottságot , melynek dolga a rövidcsőrű sirályka fajtákkal kapcsolatban a standardok szövegének felülvizsgálata, és ahol szükséges, azok újraszerkesztése. A színezetekkel kapcsolatban azért vált ez szükségessé, mert az elmúlt évtizedekben a genetikai ismereteink lényegesen kibővültek, és közismerté váltak olyan összefüggések melyeket figyelembe kell venni a standard kategóriák összeállításakor.
A szerző a feladatokat a következő pontokban határozta meg anno 2002-ben:
1- A barna alapszínekhez, a hozzá tartozó világos (hamis gyöngyszem) szemszínt kell meghatározni követelményként
2- Ha a kovácsoltság valamely színben engedélyezve van, akkor a többi színt is engedélyezni kell kovácsolt változatban is.
3- A higított (dilute) változatokat el kell különíteni a nem higított , de egyformán fakónak nevezett változatokon belül
4- A kerek fejű sirálykák a tenyésztésben a teljes színskálában jelen vannak , ezért minden változatot engedélyezni kell.
5- A keleti sirálykáknál különös gondossággal és egyértelműséggel kell a színváltozatok listáját újragondolni, a logikátlan színeket (pl. fekete vagy dun fehérszalagokkal és tükrös farokkal) eltörölni. A barnákat a megfelelő rajzolatuk szerint szétválasztva, a dunoktól el kell különíteni. A blondinetták fej színét egyértelműen kell magyarázni.
Ugorva egy nagyot az időben, az Európai Sirályka Klub (EMC) évenként megjelenő szakkiadványa a korábbi szerkesztő (G.Greisel) halála után, új néven (Mövchenpost) jelenik meg ,és a legutóbbi kiadvány 2010 évben közli a keleti sirálykák Európa(EE) standardját.
A szem színének meghatározásakor kitér az új standard a barnák világos íriszére, a színkategóriákat pedig akkurátusan felsorolja az alábbiak szerint:
I. Blondinetták:
a:- Tükrös farkúak:
- vörös fehér szalaggal, sárga fehér szalaggal, kék fehér szalaggal, kékfakó fehér szalaggal, barnafakó fehér szalaggal, khakifakó fehér szalaggal,
- kék pikkelyes, kékfakó pikkelyes, barnafakó pikkelyes, khakifakó pikkelyes, vörös pikkelyes, sárga pikkelyes, szulfur pikkelyes(ez utóbbi arany mellénnyel és kénszínű pikkelyezettséggel)
b:- Szegélyezett farkúak:
- fekete szegélyezett, dun szegélyezett, barna szegélyezett, khaki szegélyezett, vörös szegélyezett, sárga szegélyezett, levendula szegélyezett
II: Szatinetták és vizorok:
a:- Tükrös farkúak:
-vörös fehér szalagokkal, sárga fehér szalagokkal, kék fehér szalagokkal (bluette), kékfakó fehér szalagokkal (silverette), barnafakó fehér szalagokkal, khakifakó fehér szalagokkal,
-kék pikkelyes, kékfakó pikkelyes, barnafakó pikkelyes(brünette), khaikfakó pikkelyes, vörös pikkelyes, sárga pikkelyes, szulfur pikkelyes( kénszínű pikkelyezettség, a pajz salapszíne némileg szulfur)
b:- szegélyezett farkúak:
- fekete szegélyezett, dun szegélyezett,barna szegélyezett, khaki szegélyezett, vörös szegélyezett, sárga szegélyezett.
A sirályka tenyésztés másik fellegvára az USA. Az amerikai hivatalos standard, eltekintve a felsorolás eltérő sorrendjétől, és szegélyezett és pikkelyes szavak azonosságából fakadó különbözőségtől, gyakorlatilag ugyan ezeket a kategóriákat határozza meg. Mondhatjuk tehát, hogy a fenti kategorizálás az érvényben lévő „világ standardot” jelentik a keleti sirálykák számára.
A dőlt betűs rész idézet! Ezt azért hangsúlyozom, mert a citált szöveg tartalmával kapcsolatban számos észrevételem, hozzáfűzni valóm, és helyenként ellen véleményem van.
Haladjunk sorjában! A keleti sirálykák, talán ez köztudott, szárnymintázatai, nevezetesen a szalagok vagy a kovácsoltság minden esetben fehérek. Lehet, hogy nem mindig makulátlan hófehér, hanem kissé „rozsdás” (valójában bronzos), de kategóriáját tekintve fehér és soha nem alapszínű(pl fekete v. barna). Ezt azért hangsúlyoznám ki mert a standardban a szalagos kategóriák esetében következetesen ki van írva, hogy a szalag fehér, a kovácsolt alapból származtatható pikkelyesek esetében viszont nincs feltüntetve a pikkelyek alapszíne. Természetesen ezek is fehérek. Kérdés, hogy kell-e ezt a standard hibájának tekinteni?
Ha azt veszem, hogy a keleti sirályka fajta mint fajta eleve meghatározza a szárnymintázat színét, és az csakis fehér lehet , akkor nem hiba a fehér szó elhagyása a pikkelyesek mellől, ugyanakkor felesleges e logika szerint minden alkalommal felsorolni a szalagos csoportokon belül azt .
Ha azonban azt nézem, hogy a szalagosok és a pikkelyesek megnevezése különbözik a fehér szó elhagyása miatt, akkor van itt egy félreértési lehetőség. A standard ugyanis nem csak a specialisták számára készül, gondolni kell a világ minden rendű, rangú bírálójára és a teljesen kezdő tenyésztőkre is. Ne gondolja senki tehát, hogy a pikkely bármilyen színű (bronz, zsulfur, rózsás ) lehet.
A 2002-ben kitűzött céloknak megfelelően, (majdnem) minden intenzív színváltozat higított párja feltüntetésre került, és ez által bővült a kategóriák száma. A régebbi gyakorlat szerint az intenzív barna és a higított fekete(dun) kategóriák nem voltak szétválasztva, ráadásul az az elképesztő gyakorlat volt szokásban hogy minden tükrös farkú , pikkelyes (azaz nem Spread) barna khaki és dun változatott egységesen barnának neveztek és kategorizáltak, majd ugyanezen vegyes társaságot Spread génnel kiegészülve, immár szegélyezett farokkal , egységesen dunnak kereszteltek el, és ezeket az egyedeket ezekbe a kategóriákba kényszerítették bele. Ez a rossz gyakorlat az új rendszerben tehát megszűntethető, és kéretik minden tenyésztőtől az egyedek genetikailag helyes színét meghatározni és a helyes színosztályba nevezni galambjaikat. Tudom ez nem mindig könnyű! Sajnos az új szöveg sem teszi egyértelművé, hogy a barnafakó szín annyiban különbözik a kékfakótól és a khakifakótól, hogy az valójában nem fakó(higított), csak barna alapszínű, és mint olyan intenzív szín osztályba tartozik.
Igaz, hogy a blondinetták felsorolása vörössel kezdődik , de egyelőre ugorjuk át a lehetséges receszív vörös változatokat és horgonyozzunk le a legbizonytalanabb kategória A „szulfur „ mellett. Bevezetőben annyit szögeznék le hogy a galamb világban a nem a domináns- és nem a recesszív vörös gének miatt létrejövő, de optikailag mégis csak vörösnek látszó színeket bronznak , azok higított (dilute) megjelenési formáját pedig szulfurnak,( magyarán kén színűnek) szokás (kell/kellene) nevezni. A keleti sirálykák fehér szárnymintázatához, a széles körben elfogadott de egyúttal mégsem teljes körben igazolt feltevés szerint bronzszínezeten át vezet az út. Ez azt jelenti, hogy a szalagok alapszínét először egy(pár) bronz gén elővilágosítja, majd a már bronz színezetet egy harmadik gén képes tovább világosítani egészen fehérré.
E rövid bevezető után, rá mutatnék a standard azon hibájára, hogy először itt nem találhatjuk meg az intenzív –higított párost, hiszen engedélyez valamiféle higított változatot ,de annak intenzív párját viszont nem! Hányféle megjelenési formájával találkozhatunk a bronz/szulfur színezetnek? Szerintem többfélével, és ezt a standard szövege nem tükrözi. A kategóriának az ad alapot, hogy rendszeresen találkozhatunk olyan blondinettákkal amelyek extra mennyiségű és kiterjedtségű higított, vagy nem higított bronzosodást mutatnak , míg másokon ilyen nem figyelhető meg. Ez az extra bronz alapvetően a szárnymintázatoknak bronz alapot adó génektől származtatható. Minél sötétebb az adott galamb szárnymintázata (minél kovácsoltabb), és minél több és erősebb sötétítő kiegészítő géneket (első sorban Sooty) hordoz , annál erősebb és kiterjedtebb lehet rajta a bronz csapat munkája. A Sooty gén megjelenítése nagyon változatos erősségű lehet. Míg egy átlagos sötétkovácsolt galamb gyenge Sooty kiegészítéssel csak a szárnyakon ad lehetőséget a bronz gének megjelenítésére, addig az ugyan olyan fokozatban kovácsolt , de extra erős megjelenésű Sooty példányokon a bronz szín kiterjed a mell, a hát és a combok tájékára is. A harmadik fehérítő gén csak a „kullogg „a bronz után, így fordulhat elő, hogy a bronz terület kilóg a fehér alól. Összegezve megállapítható, hogy az extra mennyiségű un stencil bronz megjelenésének alapvető de nem elégséges feltétele a sötét kovácsoltság (ezért nem találkozhatunk szalagos bronz/szulfurokkal), és továbbá extra erős Sooty és más sötétítő gének is szükségesek.
Találkozhatunk egy teljesen más eredetű ’bronz/szulfur’ árnyalattal is . Nevezetesen a receszív vörös gén , heterozigóta állapotában (azaz: a rec. vörös hordozók) módosítja a fehéritő gén munkáját. Az ilyen pikkelyes galamb szárnya egyöntetűen, (nem szegély szerűen, nem foltosan) bronzos, ha az illető egyszer és mind higított is, akkor szulfuros árnyalatot vesz fel.
Mint láthatjuk kétféle gén eredet, kétféle helyen, kétféle bronzosodást tud eredményezni, és akkor még nem is tettem említést arról, hogy mindezen folyamatok lejátszódhatnak kék/fekete vagy barna alapszínen és spread gén hiánya , vagy jelenléte esetén is. A standard szöveg hibájának ill hiányosságának tudom be hogy nem konkretizálja, hogy mely broz/szulfur túltengéses formákat engedélyezi és melyeket tiltja. A szövegben arany és kén szavakat egymás mellet alkalmazni félrevezető , mert egy ugyanazon színről van szó és a két megjelenési formát összemossa , anélkül hogy tudhatnánk, hogy azok együtt érvényesek, vagy külön- külön is.
Még egy adalék arra vonatkozóan , hogy miért alakulhatott ki jellemzően csak a szulfur elnevezés. Ha kissé körül nézünk más fajták háza táján tapasztalhatjuk, hogy a higított változatok esetében a bronzosodás sokkal kifejezettebb, erőteljesebb az intenzív megfelelőjükhöz képest. Úgy vélem a dilute gén „előpuhítja” a színezetet, és ezzel a bronz könnyebben meg birkózik , képes többet mutatni magából. Összegezve a leírtakat sokféle keleti sirályka létezik az extra szulfur kategória körül, nem teljesen világos, hogy mikor mi a megengedett, és számos kényszer szülte téves kifejezés is van használatban . Gyakori hiba hogy az intenzív bronz egyedeket is szulfurnak nevezik, de még ennél is helytelenebb blondinetták kapcsán ”szulfurettákat” emlegetni.
Csak pár szó a farok tükrözöttséggel kapcsolatban : A keleti sirálykáktól elválaszthatatlan tulajdonság, hogy a farok tollakon fehér foltokat (un:tökröket ) viselnek . Ezt egy negyedik, amúgy recessziven öröklődő gén (vagy gének) okozzák, frillstencil a neve. Ez a gén munkáját változó precizitással végzi , a farok középső tollain gyakorta alig látni egy kis fehéresedést. de az is gyakran elő fordul, hogy túlbuzgóságában lenyúlik a szalag alá a tollcséve mentén. Nagy az ő természetes változékonysága alap esetben is, de amennyiben valamely színezethez hozzá adjuk a Spread nevű gént (ez csinál a kék galambból feketét),
a fekete szín szétterjedése magával hozza a fehér tükör szétterjedését is . Az történik, hogy a tükör kitölti a számára rendelkezésre álló fekete mezőt, és csak egy vékony szegély marad színes körbe körbe a farktollak szélein, és ez a jelenség a többi homogénen színes tollra is igaz lesz . Ebből az következik , hogy minden olyan színosztály, amely a spread gén jelenlétében tud kialakulni , automatikusan szegélyezetté változik , de a két alcsoport között (tükrös vs.szegélyezett) más, genetikailag különbség nincs. Úgy tűnik számomra , hogy a blontinetta osztályban a szegélyezett változatok nagyobb népszerűségnek örvendenek, és gyakran találkozhatunk változatos mértékben , és minőségben tükrös példányokkal, miközben a közízlés a teljes testre vonatkozóan vékony szabályos és egyenletes tükrözöttséget preferálja. Mi lehet az oka ennek a nagy változékonyságnak? Először is a frillstencil gén saját belső változékonysága, de befolyásoló tényezők még az adott galamb alapszínezete( emlékeztetőül: minden alapszínezet előfordulhat Spread génnel is) és a sötétítő faktorok összetétele is. Feltehetően a legteljesebb tükrösséget a extra sötét kovácsolt (C*T//C*T), extra Sooty(So//So), homo Spread /S//S), extra frillstencil (fs//fs) adják. Ugyanakkor látnunk kell, hogy spread galambok minden szárnymintázat fokozatban előállíthatóak! Lehet, hogy sokak szemében a nyakig tükrös fekete blondinetták szebbek, mint a csak a szárnyukig , és ott is csak kisebb tükrökkel reprezentált példányok, de lehetséges ezek más kategóriát (pl közepesen kovácsolt alap) képviselnek . Visszakanyarodva Frindel úr példájára , miszerint a fekete , fehér szalagos, tükrös farkú (értsd: nem szegélyezett) kategória logikátlan, azzal nem tudok egyet érteni. Igenis létezhet, a fajtán belül meglévő genetikai alapból közvetlenül kikombinálható változat (lehetne) a fekete fehérszalagos változat , és hasonló okból a higított és a barna megfelelőik is. Tény, hogy ilyenekkel kiállítási minőségben nem találkozunk mostanában , de a régebbi standardok ezt tartalmazták, egyes fajtáknál (pl.: libanongalamb) ma is létezik.
Különösen szembeötlő a logika hiánya , ha arra gondolunk, hogy a rec. vörös/ sárga változatokat az új európa standard három-három változatban is megkülönbözteti ( szalagosak pikkelyesek, és szegélyezettek, miközben könnyen meglehet, hogy mindhárom csoport fekete alapszínezeten alakul ki , lévén a rec. vörös szín episztatikus minden alapszínnel szemben . Személy szerint én logikusnak találnám a szegélyezett( spread) fekete és barna változatok elismerését szalagos változatokban is.
A blondinetták sorában kakukktojásnak számít a „levendula szegélyezett” említése.
Általában levendulának azt a színt nevezik ami a domináns vörös , spread gének kombinációjából jön létre. Ez a gyakorlatban egyöntetű szürkés színt jelent némi kevés vörös spricceltséggel a nyak tájékán, esetleg fekete foltocskák itt- ott , ha az illető galamb fekete alapszín hordozó lenne. Jó magam talán ha két ilyen példányt láttam életemben idáig. Ezek ránézésre inkább milky fekete szegélyezetnek látszódtak , de nincs okom feltételezni, hogy valójában domináns vörös , Spread blondinetták voltak ezek. Ha viszont így áll a dolog, és a standard elismeri a dom . vörös alapszín jelenlétét a keleti sirályka fajtában , miért nincs említés a dom. Vörös nem spread változatairól? Ezek szintén előállíthatóak akár egy-két generáción belül , és meglehet , hogy a dom. vörös standard minőségű blondinettákra még várni kell egy darabig, de az újonnan elismert, régi, hosszabb csőrű változat az un. ókeleti sirálykák szatinettái már elérhetőek a dom. vörös alapszín minden változatában is. Amennyiben ezek a standard változatok között is meg jelennek a tenyésztőknek bírálóknak szembesülniük kel azzal a ténnyel, hogy a dom vörös változatok nagyon világos alaptónusúak, nem alkalmazhatóak rájuk a standardnak a rajzolatokkal kapcsolatos elvárásai!
Azért hagytam a legvégére a recesszív vörös változatokat mert maga a rec vörös színezet mivel mindent /bármit takar , a legsokfélébb genetikai háttérrel rendelkezhetnek.
A vörös és sárga blondinetták leggyakrabban valamilyen Spread fekete alapon kialakult rec vörösök, természetesen szegélyezettek. Jellemző hogy a tükrözöttségükk nagyon erős a farok és szárnyak területén alig- alig lehet némi színt felfedezni. Messziről nézve színes nyakú fehéreknek látszanak. Ritkaságszámba menően találkozni ezenkívül sárga, fehér szalagosakkal is, melyek elméletileg, de a gyakorlatban is lehetnek Spread gén hordozók , vagy nem hordozók. Az előbbi kicsit jobb színnel de szegélyezett szerű farokkal, a másik gyenge színnel és tükrös farokkal jár. Vajon miképpen kell értékelni a két áltozatot összevetve? A vörös pikkelyesek bekerülése a standardba kissé meglepetés szerű. Feltételezem, hogy a túlerős, emiatt színszegény tükrözöttség ellenszere a közepesen kovácsolt alapu, vörös kombináció lehet . Ez esetben újra csak különbözőség forrása lehet a Spread alapu és nem Spread változatok megjelenése, amit a standardnak kezelnie kellene. A gyakorló bírálók számára jegyezném meg hogy sirálykák esetében a más fajtáknál élért vörös szín intenzitást nem lehet számonkérni és a vörös tükrözöttség sem lehet olyan kontrasztos mint pl a feketék esetében. Ezeket a sajátosságokat tolerálni kell.
A szatinetta változatok felsorolása mindjárt egy nagy kérdőjellel kezdődik. Minden elismert rec. vörös /sárga blondinetta változat engedélyezve lett szatinetták esetében is . Ez teljességgel rendjén valónak látszik , ha logikusan gondolkodunk. Van azonban egy bökkenő! Szatinetták , és ebben a hitemben több sokat látott tenyésztő is megerősített, rec vörös változatokban nem léteznek. Mivel blondinettákban igen, felvetődik a kédés, hogy miért van ez így? Kézenfekvő, hogy a rec. vörös gént a blondinettákkal való keresztezés útján át lehete transzplantálni a szatinetta csoportba is , de valamilyen okból kifolyólag ez eddig nem történt meg . Az egyik magyarázat erre az lehet , hogy a vörös /sárga szatinetták nem lennének elég szépek.A színes nyakrészt a fehér tarkaság kitakarná, a pajzsok és a farok pedig majdnem fehérek lennének a túlzott tükrösség miatt. Nem éri meg az egész a vessződséget. A másik esehetőség, hogy valaki már rég megpróbálta előállítani a vörös/sárga szatinettákat de nem sikerült neki , mert ez genetikailag nem lehetséges. Erre az adhat gyanút, hogy a közelmúltban elismertetésre került Amerikában a Szerafin névre ketresztelt sirályka fajta , mely szatinetta szerű fiókái rec vörös galambok, némi színes tollakkal a fiók tollaztukban , de kivedlés után teljesen fehérek lesznek . Elképzelhetőnek tartjuk , hogy a rec vörös , frillstencil színezet a szatinetták tarkaságát okozó génekkel olyan elegyet alkotnak, melynek hatására a toll fehérre vedlik. Ez még nem bizonyított, de ha így lenne, akkor el kellene fogadnunk, hogy a rec. vörös szatinetták gyakorlatilag teljesen fehérek. Többször eljátszottam a gondolattal, hogy a sárga, fehér szalagos szatinetta verzió kitenyésztését, azért jó lenne kipróbálni!?
A szatinetták színváltozat felsorolásában itt – ott zárójelben felbukkannak a sokak számára ismerős , az adott színváltozathoz tartozó régi fantázia nevek. Gyermekkoromra magam is úgy emlékszem vissza, hogy hajdanán maga a szatinetta szó is egyet jelentett a kék pikkelyes változattal,és úgy kérdezték tőlem hogy:” szatinettát szeretnél, vagy inkább bluettát”? Szép emlékek ezek, kár lenne elfelejteni a régi kifejezéseket , de az aktuális standard szerint már nem alkalmazhatjuk őket hivatalos fórumokon. (pl nevezési lapok). Jól van ez így, mert minden olvasó láthatja, hogy a lehetséges színek közül csak háromhoz rendelhető fantázia név a többihez pedig nem , és a kétféle nomenklatúra párhuzamos alkalmazása csak zűrzavarhoz vezetne. Pár éve szemtanúja lehetett minden látogató, hogy a még oly magas szinten is, mint egy Európa kiállítás is , előfordult hogy a katalógusban elkülönülve szerepeltek bluetták, és kék, fehér szalagos szatinetták is!!?? A szilveretta kifejezés amúgy is gyűjtő fogalom volt a maga idejében. Ebbe a kategóriába gyömöszölték bele nem csak a kékfakó szalagosakat, hanem a barna és khaki szalagosakat is. Valami hasonló történt a brünetták háza táján is , ahol nem csak a barna pikkelyesek, de jobb híján néha barna szegélyezettek is ide lettek sorolva.
Megérkezve a szulfur(szulfuretta) kifejezéshez, úgy tűnhet hogy itt ugyan azok a megállapítások érvényesek, mint amiket a blondinetták csoportjánál már leírtam. Sajnos ez csak részben igaz. Gondoljuk át időrendi sorrendben. Tudható, hogy az első, Európába importált keleti sirálykák szatinetta tarkaságúak voltak, a teljes testükön színes blondinettákat már Európában tenyésztették ki később az európai tenyésztők. A fajtán belül a szulfur(etta) kifejezés tehát a szatinetta csoportban született meg. Nem nehéz feltételezni, hogy az első időkben csak néhány alapvető színváltozat volt ismert, illetve csak néhány alapvető színváltozat volt genetikailag felismert, hiszen az akkoriban még a genetika szó nem is szerepelt a tenyésztők szótárában . Az is nagyon valószínű, hogy a kezdetben a fehér szárnymintázat sem lehetett makulátlan ( napjainkban sem az) . Az intenzív színváltozatokon felsejlő stencil bronzot a tenyésztők a rozsda színéhez hasonlították , majd a megjelenő hígított változatokon felsejlő sárgás árnyalatot pedig a kén (szulfur) színéhez vélték hasonlónak. Ebből az következik, hogy a szulfuretta kifejezés a maga idejében szintén gyűjtő fogalom lehetett, mely egyaránt volt alkalmazva mind a kékfakó (higított kék), és mind a khakifakó(higított barna) pikkelyesek esetében. Nincs szó tehát arról, hogy létezne valamiféle különleges harmadik csoport, amit a szatinettáknál külön „szulfur”-ként napjainkban elkülönítve kezelhetnénk. A szatinetták esetében , tarkaságuk miatt nincs látható lehetőség arra, hogy az extra erős bronzosodás a test különböző részeire (mell) kiterjedjen, és nincs rá példa. hogy a heterozigóta receszív vörös génhatás sárgás alapárnyalatot kölcsönözzön az amúgy fehéren pikkelyes szárnypajzsnak. Úgy vélem, hogy a standard szövegéből törölni kellene a szatinetta csoportból a szulfur pikkelyes kategóriát, mert annak genetikai alapja nincs, a kékfakó pikkelyes és a khakifakó pikkelyes kategóriákból a tökéletlen mértékben fehér szárnymintázat miatt kilógó , gyakorlatilag színhibás példányokat ily módon legalizálni indokolatlan. Ellene van a logikának, hogy a legtöbb színkategóriában a a fehér mintázat „rozsdásságát „ büntetni kell, de a higított pikkelyesek esetében nem. Más szóval, ha egy higított pikkelyes szárnymintázata szép fehér akkor mehet kékfakó pikkelyesnek, ha pedig nem akkor majd jó lesz szulfur pikkelyesnek? Jól szemlélteti a helyzet fonákságát, hogy az idei Európa kiállításon az egyik galambot „ khaki pikkelyes”, hasonló társát „szulfur” szín alatt nevezték és bírálták el, miközben egy azon kategóriáról van szó!?
A szatinetták színváltozatait azzal a rövid mondattal zárnám le, hogy itt is hiányolom a szalagos szegélyezett változatok engedélyezését, és a tenyésztőket pedig e szép változatok kitenyésztésére bátorítanám.
Ugyancsak hiányolom, ha már a blondinettáknál szerepelt, a domináns vörös (B*A)alapú színosztályok megemlítését a szatinettáknál is. Mint azt fentebb már jeleztem, német tenyésztő társaink a középhosszú csőrű ókeleti szatinetták minden változatát már előállították dom vörös kategóriákban is , és emiatt fokozottan várható, hogy ezek a rövidcsőrű változatban is hamarosan fel fognak bukkanni.
2011.01.30. – Cséplő Árpád
|
