A minap, egy távoli városból felhívott egy tenyésztő, és megtisztelve a bizalmával, az alábbi témában kérte ki a véleményemet. Elmondta, hogy egy nagytestű alakgalamb fajtát tenyészt több színváltozatban. Vannak receszív vörös és sárga galambjai is, de ezek minősége gyengébb a többi színváltozat minőségéhez képest. Mit gondolok, hogyan tudná mihamarabb a vörösek és sárgák minőségét felzárkóztatni a többi színhez?
Autóban, vezetés közben, és váratlanul ért a hívás, ezért a beszélgetésünk cirka két percig tarthatott. Ennyi idő alatt, csak a legkézenfekvőbb gondolataimat tudtam el mondani, és azokat sem a legösszeszedettebb módon. Mivel a felvetett téma széles általánosításra is alkalmas, arra gondoltam, hogy a magazin hasábjain is kifejtem a véleményemet.( ez a cikk,eddig még nem jelent meg nyomtatásban).
Rögvest az elején be kell vallanom, hogy a nagytestű alakgalambok fajta csoportja nem áll közel hozzám, de még így is tudom, hogy több fajta esetében feltűnő az, hogy receszív vörös színezetű példányaik gyengébb testalkatúak, mint egyéb színváltozataik (Mondén, Hiúz, Óriásposta, etc.).Másrészről a vörös (sárga) példányok szín minősége is gyakran hagy kívánni valót maga után (ólom színű farok, sápadt, matt, szín). Így aztán, az a tenyésztő, aki a jó testet, jó vörös színben tudja kiállítani, bízván számíthat a tenyésztő társak elismerésére. |
Mi lehet ennek a jelenségnek az oka? Meglehet, hogy a receszív vörös gén genetikai mellékhatása okozza a különbözőséget. Ezt biztosan nem állíthatom. De, az is lehet, hogy a relatíve ritkább vörös szín kisebb szelekciós alapot biztosít, egyszerűen a színváltozat kitenyésztése időbeli hátrányban van a kitenyésztettebb más színváltozatokhoz képest. Ha ez így van, akkor ezt a hátrányt némi genetikai alapozással sikerülhet kicsit gyorsabban lefaragni.
Mit is szeretnénk? Jó testet, jó színben! Test, és szín. Vizsgáljuk ezt a két tulajdonságot genetikai oldalról. A jó test minden fajtánál vizsgált követelmény, és bár nem mindegyiknél a leges legfontosabb értékmérő tulajdonság, abban szintén általánosíthatok, hogy minden test típus sok, mi több, rengeteg tulajdonsággal jellemezhető, amit következetesen sok (rengeteg) gén, sokszor bonyolult kölcsön hatásokkal hoz létre. Testalkatot jellemző tulajdonságot bárki tud sorolni hosszasan Pl. testméret, nyak hordozás, csőrvastagság, homlokszélesség, farok tartás, izomzat,….etc,etc.etc. sorolhatnám százig.
Ezzel szemben az egyszerűbb színezetek három-öt, megnevezett (kivizsgált,és ismert) gén hatására állnak elő. Ha hozzá veszek még néhány módosító tökéletesítő gént is , akkor sem lesz több, mint tíz. Ebből a párhuzamból levonható következtetés, az hogy , ha keresztezéssel akarunk előrébb jutni, akkor nem a jó színbe kell belevinni a jó testet, hanem a jó testbe kell belevinni a jó színt. Más szavakkal: nem a kevésbe pakoljuk át a sokat, hanem, fordítva.
Milyen színűekkel keresztezzem a sárga galambjaimat?- kérdezte tenyésztőtársam.
Az előbbi bekezdés tanulsága szerint, nem az a legfontosabb, hogy „milyen színűvel”, hanem az, hogy a lehető legjobb testalkatú más színűt, a lehető legjobb (sárga)színűvel. Ha pedig egyenértékű más színű galambjaink lennének, akkor azt kellene választani, amelyik támogatja a rec, vörös színhatást. Felvetődött, hogy jó minőségű, fekete, dom..vörös kovácsolt, és kék galambja lennének. Ezek közül lehetne választani. Ismereteim szerint, a három alapszín (pigment) közül a fekete (kék és fekete galambok) mutat legjobban az episztatikus rec vörös színezet alatt. Továbbá a szín egyenletességét és teltségét a spread génfaktor (S) tovább javítja. Tehát a legcélravezetőbb választás a fekete alap pigmentű, és Spread homozigóta (+B//+B, S//S) genotípusu egyöntetű lakkfekete galamb lenne.
Logikus ,de mégis kevésbé alkalmas választás lenne a dom. vörös alapszínű galamb, mert az genetikailag kódolva két színű: hamu-vörös. Biztosan előállítható lenne olyan galamb, amelyik egyszerre domináns vörös is és rec. vörös is(BA//BA,e//e) , de az evező és kormánytollak hamuszíne alighanem átütne. Ráadásul a Spread faktor pont ezt a hamuszürke színt teríti szét a galamb egész testén. A színeloszlásoknak (szalagos, kovácsolt) szerintem nincs számottevő jelentősége.
Amennyiben rec. sárga szín a tenyész cél, fontos jelentősége van viszont a színintenzitás kérdésének. Mert sárga galambszín génfaktor nem létezik. Van viszont rec. vörös színmódosulás, és van higított színintenzitás. Ez kettő darab különböző dolog. Két gén, amelyik nem függ össze egymással, nem is egy kromoszómán találhatóak. Két gén amelyik lehet külön-külön is, de előfordulhat egyszerre egy galambon is . Vörös is , meg higított is, és ez az,amit mi sárgának látjuk. Ha tehát sárgákat is szeretnénk, méghozzá minél előbb és minél nagyobb valószínűséggel, akkor a más színű keresztezési partner lehetőleg hordozzon higítottság faktort is, azaz a feketénél is jobb lenne a dun színezetű egyed.
Melyik szülő legyen sárga, a hím, vagy a tojó? – hangzott a következő kérdés.
Mint említettem a sárga galamb két tulajdonság miatt sárga. Ebből a rec. vörös gén nem autoszex (nem a nemi kromoszómán található), tehát nincs jelentősége ennek a kérdésnek.
A higítottság viszont már igen! Ez is receszív, és autoszex tulajdonság is egyben.
Ha sikerül kiváló higított nem vörös (kékfakó vagy dun) partnert találni, akkor szintén nincs jelentősége ennek a kérdésnek, mert a szülőpár igy is, úgy is homogén higított lesz.
Ha a nem vörös szülő intenzív színű hím, akkor vagy hordoz egy rejtve maradó hígított második gént, vagy nem. Ha a tojó intenzív színű, akkor az nem is hordozhat higítottságot.
Tehát kicsi a jelentősége ennek a kérdésnek az F1 generáció tekintetében, nem érdemes miatta módosítani az alapelvet, miszerint a legjobb testű nem vörös(sárga) kerüljön össze a színre legjobb sárgával. Maximum a második generációtól kezdve vörös és sárga egyedek is fognak születni. Közvetett módon van azonban egy szempont, miszerint az alap pigmentek közül a fekete támogatja a rec vörös génhatást, és történetesen az alapszín is autoszex tulajdonság. Ezért ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a fekete galamb hordoz-e rejtve maradó barna alapszínt, akkor válasszunk inkább sárga hímet és fekete tojót. Ha a sárga hím homozigóta fekete alapszínre épült fel, akkor az F1 generáció minden tojó tagja dun színű, és rec vörös hordozó lesz. |
Ezeket kell akkor visszakeresztezni a sárga hímmel? ( A kérdésből kiérződött, hogy eredményt szeretne látni, lehetőleg minél előbb.)
Igen, de csak akkor tessék ehhez folyamodni, hogyha gyors, ám de csekély előrelépés öröme feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ne vesszen ki Önből a genetikázással kapcsolatos lelkesedés. Vannak pecások, akik imádnak snecizni. Mindig sokat fognak és soha meg nem unják. Vannak horgászok, akik viszont csak is nagy halra mennek. Ők ritkán fognak valamit, de akkor nagyot.
A sárga apára visszakeresztezett dun tojóval, az R1e nemzedék minden tagja higított lesz, és fele rec vörös is. tehát 50% dun és 50% sárga. Ez volna a snecizés. Sok sárgát fogunk, de ezek csak alig lesznek jobbak az apjuknál. Nagy hal reményében az F1 nemzedék legjobb test alkatú tagjait tenyészetünk legjobb testalkatú (Fekete vagy dun) tagjaival állítanám párba.
Az R1+ nemzedék ebből az irányból egyetlen rec. vörös(sárga) utódot sem adna, de a fiatalok fele tovább hordozná az e/ gént. Mivel nem tudható hogy melyik hordozó és melyik nem, ezért a következő szezont tesztpárosításokkal kell kezdeni. Ez abból áll, hogy az R1 nemzedékből a legjobb testalkatúakat valamilyen rec vörös galambbal párba állítjuk. Mihelyst valahol megszületik egy vörös(sárga) fióka, bebizonyosodott , hogy az R1+-os galamb e/ gén hordozó és így a porondon maradhat. Ha 8-10 fióka között sincs vörös(sárga), akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy a vizsgált egyed nem hordozó.
Miért érdemes bevállalni a teszteléssel járó időpocsékolást? Azért, mert a kiváló fekete alapszínű kiindulási alap testalkatának irányába sokkal nagyobb lépést lehet így megtenni, és a kívánatos rec vörös gént sem kell elveszíteni. A keveset cipeljük a sokba!
Ezt az eljárást még párszor meg is ismételhetjük, ügyelve, hogy mindig csak a bizonyítottan hordozókkal folytassuk a tenyésztést, egészen addig míg testalkatilag a legjobb galambjainkkal egyenértékű e/ hordozókat nem sikerül előállítani. Ez után jöhet a betakarítás! Két ilyen kiváló hordozó párosításából 25% kiváló rec vörös (sárga) fog születni.
Ez az út hosszú, unalmas és fáradságos, de a végén ott van a nagy hal esélye.
A rend kedvéért elmondom, hogy az F1 nemzedék legjobb testű tagjainak egymással való párosítása is járható út. Az F2 nemzedék minden tekintetben nagyon vegyes utódokból áll.
Ezen az úton sokkal nagyobb szerepet játszik a szerencse faktor (és természetesen a tőle elválaszthatatlan szerencsétlenség faktor is). A nagy hal,akár a második évben is, bármikor bejöhet, de éppúgy lehet hogy nagyon sokáig csak kicsiket fogunk. Már az F2 generációban előjönnek a vörösök. Csak 25 %-ban, de a minőségük lehet jobb is mintha R1e párosítást végeztünk volna. Ha ezzel az előrelépéssel nem lennénk megelégedve az eljárás megismételhető többször is.
Az kiváló rec. vörös galambokhoz vezető úton különböző lépés stílusban lehet haladni.
-Kettőt előre, egyet hátra lépésben: sárgára visszakeresztezés módszerével.
- kettőt előre, egyet előre vagy hátra, egyet előre vagy hátra össze-vissza lépésben: F2 generációs módszer
- kettőt előre, egye telőre, szünet, ritmusban: fekete visszakeresztezés, teszteléssel módszerrel.
Különböző vérmérsékletűek vagyunk, válasszon módszert ki-ki magának.
Örülök, ha valakinek ezzel segíthettem. |
