A sokszínű texán sokkolt! Azt hiszem valami baj történhetett, a kérdés csak az, hogy mekkora. Jelen írásom megértéséhez  célszerű feleleveníteni  az évekkel korábban megjelent, a texán fajta speciális  színezetével , annak genetikai hátterével és az újabban megjelent színváltozatokkal  foglalkozó írásomat. Ez egyrészt megtalálható a honlapom (www.columba.hu)  genetika rovatában, másrész  publikálta a Galamb és Kisállat magazin  a 2007 júliusi számában.
Dióhéjban összefoglalva , a texán fajta egyik fontos (megítélésem szerint a fajtától el nem választható) sajátossága, hogy  kitenyésztése során gazdasági szempontok által vezéreltetve, un autosex színezettel ruházták fel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy  a hím és a  tojó példányok színezetük alapján könnyen megkülönböztethetőek, amit egy, az ivari kromoszómán található, részleges dominanciával öröklődő gén tesz lehetővé.  Ez a gén a különböző színezeteket  roncsolja. A fajtatiszta hímek a két ivari kromoszómájuk miatt ebből a génből  két dózisnyit  hordoznak, ami az eredeti színezetüket egészen kivilágosítja, míg a tojók az egyetlen  ivari kromoszómájuk miatt csak egy dózisnyit képesek hordozni, ami a színezetüket csak kissé világosítja ki.  Erre a Féded-nek nevezett génre nézve tehát a texán fajtának szükségszerűen tisztának kell lennie.

Kanyarodjunk akkor most vissza ahhoz a hírhez, ami most írásra késztetett.
Élőben a ”sokszínű” texánt nem láthattam, de Axel Sell, ismert német szakíró a honlapján ( www.taubensell.de) egy levélbélyeg nagyságú fényképet közöl róla, amin egy világos galamb látszik több kevesebb vöröses és feketés pöttyel.
Első gondolatom az volt, hogy meglehet, hogy csak  a megnevezésben  volt túlságosan innovatív a  galamb tulajdonosa, és valójában csak egy szélsőségesen kiszíneződött ,de alapjában véve mégis csak  közönséges texánnal van dolgunk. Mint jeleztem a Féded gén nem színez, hanem színtelenít, még pedig  bármilyen színezetet.  Feltételezem köztudott, hogy a domináns vörös  galambok, melyek a fekete pigment hordozói is, gyakran viselnek több kevesebb feketés tollat (tinta foltot)  a vörös között. Az ilyen heterozígótákat  a Féded gén  könnyen világosíthatja ki olyan madárra, ami világos alapon vörös és feketés foltokat egyaránt hordoz.
Hasonló (de csak hasonló!) képpen, mint ahogy gyakran egy fiatal „almond” galamb ki tud nézni.
A szintén jól ismert  almond  színezetért viszont egy másik,  a Stiped nevű gén a felelős, ami ha nem a megfelelő és  nem a tejes  összetételű géncsoporthoz adódik hozzá , akkor nem a klasszikus almond színezetet eredményezi, hanem csak különféle spriccelt  jellegű tollazatot, változó számú fellelhető színárnyalatban.  Ezért is célszerű és helyes szokás a Stiped gén okozta színezeteket „sokszínűnek” (vielfarbig , magnani, sprenkelt stb) nevezni.

Elvetve a helytelen megnevezés gondolatát, amikor tehát a” sokszínű” texánról szóló hírt  olvastam  azt kellet feltételeznem, hogy az a bizonyos hím a  színezetét a Stiped génnek köszönheti,ami ha igaz , akkor itt most egy komoly problémával találjuk szemben magunkat. A Stiped gén természetéről három  dolgot fontos tudni. Egyrészt  homozigóta (két adag)  állapotában letális hatású, másfelől a Texánok  alaptulajdonságát okozó Féded génnel azonos kromoszómán és azonos génhelyen (locus) található, azaz  a Féded génnek konkurenciája/váltó társa,  un. allélje, végül pedig a Stiped gén  nem részleges, hanem teljes dominanciával öröklődik! A Stiped gén jelenléte egy texán galambban  szín ügyileg rendkívül káros!

1.: Mi keresni valója van egy letális (!!!)  hatású génnek egy  köztudottan gazdasági haszonszerzésre, szaporaságra  kitenyésztett fajtában .

2.: Azok a gének melyek egymás alléljei, ugyan annak a génhelynek az elfoglalására törekednek. Tehát ha a lehetséges kettőből  az egyik  génhelyet egy Stiped gén foglal el, akkor csak  az egy megmaradt  helyre képes csak bejutni a Féded gén. Megszűnik ezáltal a lehetőség arra, hogy a  Féded gén tisztán öröklődjön tovább.
Az ilyen galamb nem autosex többé, és  kérdés, hogy texán-e egyáltalán ezek után?

3. A sokszínű (stiped) texán szükségszerűen heterozígóta, utódai  nemtől függetlenül hasadnak, és az eredmény nem csak egyszerűen  alkalmatlan az ivarok szétválogatására hanem gyakran megtévesztő eredményt mutat, ami miatt a tenyésztők akaratukon kívül is becsaphatják saját magukat.

Lássunk egy példát:

sokszínű texán hím:         hetero  Stiped //Féded hordozó (St*F//St)  X
normál texán tojó:           hemizigóta  Féded  (St*F//.) (nincs 2. ivari kromoszóma)

Ezeket párosítva  a Stiped lokusz tekintetében az utódok  megoszlása:

25% Stiped//Féded hordozó     (St*F//St)         Hím                  sokszínű
25% homo Féded                        (St*F//St*F)    Hím                  normál autosex
25% hemi féded tojó                   (St*F//.)           Tojó                 normál autosex
25% hemi Stiped tojó                  (St//.)                Tojó                sokszínű

Ebben az esetben az utódok fele normális,tisztán Féded autoszexálható hím és tojó lesz (mint ahogy az a texán fajtában elvárható) ,de a másik 50 %  különbözni fog az előbbiektől  és teljesen egyformák lesznek a sokszínű hímek és a sokszínű tojók. A homo Féded hímek és hemi Stiped  tojók könnyen összetéveszthetőek kellő gyakorlat híján.

Megtudtam, hogy a sokszínűség  nem a  texán fajtán belül mutálódott, hanem egy king példány segítségével került  bekeresztezésre a texán fajtába, nem zárható ki tehát, hogy a sokszínű texán hím  Stiped gén locusán nem is hordoz egy  Féded gént sem, hanem csak egy „vad tipust” (St//+).  Ez esetben,   ugyan azzal a texán tojóval  (St*F//.)keresztezve az utódok megoszlása:

25 %  Stiped /Féded hordozó   (St//St*F))          Hím                  sokszínű
25%  hetero Féded// vad tipus (+//St*F)             Hím                  nem autosex(tojó kinézetű)
25% hemi Stiped                         (St//+)                  Tojó                 sokszínű
25% hemi vad tipus                   (+//.)                     Tojó                 teljes telt szín

Ez a helyzet még cifrább! A hímek fele sokszínű a  hímek másik fele meg olyan, mint egy normál  texán tojó!!!
A tojók sokszínű  fele  pont olyan, mint a sokszínű hímek, és a  tojók  másik fele olyan mint egy normális mezei galamb színe ( nem világosodott ki egyáltalán).
 
Hogy mikor melyik forgatókönyv valósul meg nem tudható előre , ugyanis a Stiped  domináns hatású, nem lehet következtetni arra, hogy milyen gént hordoz rejtve (Féded vagy vad típus)
Tovább bonyolítja az eddig sem egyszerű helyzetet, hogy más lesz az utódok aránya, ha megfordítjuk az ivarokat és teszem azt, egy sokszínű (Stiped) texán tojóhoz párosítanánk egy normál( Féded) texán hímet: 50% Féded tojó és 50%  sokszínű (Féded hordozó) hím.

Általában semmiféle ellenérzésem nem szokott lenni újdonságok iránt. Éppen ellenkezőleg!  Mindenféle alkotó munkának a híve vagyok , ilyesmiket magam is gyakorolok. Ez a konkrét eset azonban , mint ahogy azt feljebb megindokoltam, olyan következményekkel jár , amire hasznosnak véltem felhívni  a texán tenyésztők figyelmét.
A  sokszínű(= Stiped) texán létjogosultságát nem vagyok  hivatott megítélni. Az ugyanis a fajtát tenyésztő közösségek  hatáskörébe tartozik. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a német tenyésztők és a bíráló(k?) is  elfogadhatónak ítélik meg ezt az újdonságot. Kérdés ugyanakkor ,vajon tisztában vannak- e  az ebből származó következményekkel?

Lehet hogy igen, hiszen  meglehet, hogy mégis csak  az elnevezéssel van csak a baj. Hallottam már én olyant is, hogy autosex king….
Ha így áll a dolog, és még sincs kitenyésztve a texán alkú galamb Stiped génnel, akkor jelen írásom haszna abban áll, hogy ne is legyen!.