Bulvársajtóra jellemző, a cím, de mint tudjuk, a cél szentesíti az eszközt!  Ha a Woody Alentől kölcsönvett kezdő sor olvasatán, valaki sikamlós részleteket remél az alábbi cikktől, azt rögtön ki kell ábrándítanom! Ne tessék izgulni, az igazság az, hogy galamb szex-szel kapcsolatban vágok neki az írásnak. Pontosabban, az ivari kromoszómán zajló öröklődési szabályokat szeretném érthetően előadni. Tehát genetikai maszlag következik, tele olyan szavakkal, mint locus, gaméta, homozigóta, hasadás etc.
Biztos vagyok benne , hogy sok, hosszú szakállú galambász úgy tekint ezekre a szavakra, mint piromániás a falikútra, és gyorsan tovább lapozza az újságot, miközben azt dörmögi a bajsza alatt, hogy : „Ugyan már! Minek nekem a genetika? Öregapám se genetikázott egy tapodtat se, mégis olyan galambokat tenyésztett, hogy a maiak a nyomukba se érnek!” Jó, jó, ebben lehet valami! Minőségi tenyészanyag beszerzésével, jó tenyésztői érzékkel, szorgalmas kitartással, szelektálással, bármely fajta tenyésztője lehet sikeres fajtatiszta tenyésztésben akár hosszú távon is! Ennek ellenére meggyőződésem, hogy az öröklődés genetikai hátterének megértéséből mindenki profitálhat.
Elég, ha csak arra gondolunk, hogy még fajta tiszta törzsek, vonalak tenyésztésekor is időnként szükség van más vérű (helyesen: más génű (génkészletű)!) egyedek bekeresztezésére, máskor cseppvér keresztezésre más fajtákkal! Ettől a pillanattól kezdve, nagyon hasznos dolog tudni, hogy a javítandó, vagy a kiküszöbölendő tulajdonságokért felelős gének hogyan viselkednek, mire, milyen módon vannak (mellék)hatással.
Szerintem, a genetikai szemlélet nélküli tenyésztés olyan, mint sörétes puskával vadászni verébre! A sok kis sörét közül egy majd csak eltalálja a célt. Viszont aki ismeri és érti a genetika törvényszerűségeit, valamint olyan tulajdonságokat akar befolyásolni, aminek a genetikai háttere tisztázott, az ebben a hasonlatban akár egy flóberttel is képes lehet leszedni a csurit!
Tehát kell nekünk a genetika! Vágjunk bele!
Előre bocsátom, hogy a genetikai szövegeket nem csak olvasni és megérteni nehéz, hanem legalább annyira írni és magyarázni is! Ezért aztán hiányos, vagy hibás teljesítmény mindkét oldalon előfordul. Ha tehát az olvasó valamit nem ért meg, akkor a hiba nem biztos, hogy az ő készülékében van!
Vegyük akkor elő a Galambász magazin februári számát, amiben a 24. oldal közepe táján olvastam egy bekezdést, ami szerintem hiányos, kiegészítésre szorul.  A szerzőt jól ismerem, szinte azt kell mondanom, hogy mi ketten egy test vagyunk és egy lélek, ezért a kritikát biztosan annak veszi, mint aminek szánom.
„Az alappigment gén helye a szex kromoszómán található, ahol a három lehetséges allél( barna, fekete, hamuvörös) közül mindig csak  valamelyik kettő alkothat homogén, vagy heterogén párt. Tehát egy allél mindig kiszorul, de lehet, hogy kettő szorul ki, és akkor a csoport harmadik allél tagja saját magával alkot párt, azaz homozigóta állapot jön létre.”
Mi is a baj?  Először is, „valamelyik kettő” helyett  „egy vagy kettő”-t kellett volna írni, mert kétféle allél csak heterogén párt alkothat, homogént nem. Azt csak két egyforma allél teheti meg. Másodszor, az írónak a dominancia- episztázis fogalmak kapcsán ( a fokozatos terhelés elvét is figyelembe véve) egy egyszerűbb esetet, autoszomális allél csoportot kellet volna példaként állítania ( pl.: sima , szalagos, kovácsolt), de ha már így esett, akkor az idézett példamondatot úgy kellett volna befejeznie, hogy „………homozigóta állapot jön létre, hím galamb esetében.”!.
Ez utóbbi azonban a lényeg!  Hím galamb és tojó galamb sok mindenben lehet hasonló egymáshoz, de mindenki belátja könnyedén, hogy nem, más szóval ivar tekintetében ezek gyökeresen különböznek egymástól. Ezt a különbözőséget a 40. kromoszóma, az u.n. szex kromoszóma határozza meg.
Az ivari kromoszómákat egyik galambos könyv Z és W betűkkel jelöli, a másik az X és Y betűket  használ, de láttam már X és 0 (nulla)  jeleket is.  Az első két eset használata akkor aktuális, ha a két ivart különböző ivari kromoszómák határozzák meg (Heterogamétás ivar-meghatározás). Ezen belül, ha a nő ivar heterogamétás ( pl .galamb) akkor a Z//W jel pár a helyes választás, ha pedig a hím ivar heterogamétás( pl:.ember), akkor az X//Y.
A harmadik esetben az ivar úgy határozódik meg, hogy az egyetlen (ezért egyfajta) ivari kromoszómából az egyik nemnek kettő, a másiknak csak egy van (hím:X//X, nő:X//0). Ez utóbbi a homogamétás ivar meghatározás (pl. egyes rovarok).
Tehát, szigorúan véve, nekünk galambászoknak kizárólag a Z és W kromoszóma jeleket kellene alkalmaznunk. (Vigyázat a kis z, az a gazzi rajz génjele, és ezt a W-t ne keverjük a w, a Wh és wh (White-white ) génjellel mert az első a syndactylia, az utóbbiak a domináns- és a receszív fehér színezet génjelei.( Újabban a receszív fehér nem önálló, hanem a gazzi gén allélje, így az aktuális jele zwh))
ennek ellenére nagyon gyakori, hogy galambok kapcsán is X/Y jelekkel találkozunk, ami valljuk be  nem okoz különösebb gondot, feltéve , ha használatuk következetes, tisztában vagyunk vele, hogy galambokról van szó, és ezért a heterogamétás ivarnak a tojókat tüntetjük fel.
Elméletileg legkevésbé helyes az X/0 jelek használata, én mégis azt a nézetet vallom, hogy használjuk ezt a galambok ivar- és ivarhoz kapcsolt tulajdonságaiknak öröklődésénél! Teszem ezt azért, mert bár létezik W (Y) kromoszóma, ez galambok esetében nem hordoz semmilyen számunkra lényeges tulajdonságot, azok örökítésében nem vesz részt. Van, de olyan mint ha nem lenne. A 0 (nulla, (vagy hogy ne lehessen összetéveszteni az o betűvel, ami a receszív opál jele, gyakran csak egy  .-tal jelölik)) jel gyakorlatilag  az átlagember számára jobban kifejezi azt a körülményt, hogy tojó galambban  az ivari kromoszómán lévő géninformációkból csak egy van, azt csak  az apjától kaphatta, mert anyjától  a géninformáció hiányát örökölte és lányaiba  is ezt a hiányt, a semmit örökíti. 

Ivari(szex,) kromoszómákon a hím galambnak génhelyenként(locus) allélekből kettő- kettő van (egy apai géninformáció,meg egy anyai géninformáció), tojó galambnak viszont csak egy (egy apai géninformáció, meg nulla(semmi) anyai géninformáció).

Ha beláttuk azt, hogy X kromoszómából minden tojónak csak egy van, akkor be kell látni azt is , hogy minden génből, ami az X kromoszómán található szintén csak fél-fél pár, azaz egy-egy, van  minden tojóban. A következő logikai lépés az , hogy ha  valaminek nincs párja , akkor, az  nem lehet heterozigóta! Mindenütt azt olvasom, (már, ahol helyesen írják), hogy a tojó autosex tulajdonságra nézve (Az a tulajdonság, aminek a génje a szex(Z,X,0) kromoszómán található) mindig homozigóta. Ha ezt a homozigóta szót látja haladó gondolkodó, akkor viszont két egyforma dologra gondol, mert egy dolog nem lehet egyforma. Viszont akkor a tojó, akinek X- ből csak egy van, hogy lehet neki  mégis homo-, azaz kettő?
Mire idáig elér a páciens annyira összezavarodik, hogy a feszültség csökkentendő leteszi az újságot és felbont egy sört.
Akik mégis tovább olvassák ezeket a sorokat, azok számára van egy javaslatom, ami megoldja ezt az ellentmondást.

Javaslom , hogy a tojó galambokat a az X kromoszómán található (autosex) tulajdonságaik tekintetében nevezzük monozigótának.  A monozygóta kifejezéssel eddig sehol nem találkoztam, ezért vélem azt, hogy ez saját szellemi termékem, ami jól kifejezi azt, hogy páratlan (párnélküli) génekről beszélünk (Mono- = egy : pl.:monológ, monoton, monokini etc), és egyben használatával mindig emlékeztetnénk magunkat a szex kromoszómán zajló folyamatok különbözőségére.

Mik is ezek a különleges folyamatok? Az ivarhoz kötött öröklődés menetre gondolok.
Ezt a folyamatot minden szakkönyv megpróbálja elmagyarázni, de nem mindig helyesen. Íme egy példa egy olyan könyvből, ami  most is kapható a boltokban:

Az ábrát jól kidekoráltam, de azért olvasható az eredeti nyomtatás. Ebből kellene megtudnia a sok galambásznak, hogyan zajlik a nemhez kötött öröklődés menet!?  Ez a példa olyan, mint az a bizonyos állatorvosi ló.  A hiba, hiba hátán!

 Ha megengedik  megpróbálok rendet rakni.