Ahhoz, hogy általános ivarjelző színöröklődés jöhessen létre, szükséges egy olyan (gén) tulajdonság, ami a szex kromoszómán lokalizálódik, és annak legalább két, egymással dominancia viszonyban lévő változata (két különböző allélje) létezik az adott lokuszon. Ha így vesszük, akkor ezeket, a feltételeket mind a négy színezetbefolyásoló csoport teljesíti, és valóban autoszex öröklődés menet többféle esetét ismerjük.
Autószex az öröklődés például, ha kék (+B) hímet, Dom. Vörös (BA) tojóval párosítunk, ha sárga(d) hímet vörös(+D) tojóval, ha redukált(r) hímet nem redukált(+R) tojóval, vagy ha nem almond (+St) hímhez Almond(St) tojót adunk. Ez mind, mind autoszex öröklődés, hiszen a kikelő fiókákról előbb, utóbb színezetük alapján nagy biztonsággal meg lehet állapítani, hogy milyen neműek. Van azonban egy probléma! Ha megfigyelik, az előbb felsorolt példákban a hím mindig recesszív színezetű a vele szemben domináns tulajdonsággal rendelkező tojóval szemben. És ez a probléma gyökere! Fordított irányban (dom hím, és rec tojó) a dolog nem működik! Tartalmilag az a leglényegesebb körülmény, hogy a dom .–rec. viszonyban álló változatok esetében, a két különböző allél párosítása mindig genetikailag hasadó utód állományt eredményez. Lennének heterozígóták és lennének homozígóták, mind az egyik, mind a másik tulajdonságra nézve, ha az állományt generációkon át tovább szaporítanánk. Márpedig egy olyan, gazdasági érdekből létrehozott húsgyári fajtát, mint a Texán, feltétlenül olyan tulajdonsággal kellet felruházni, ami minden körülmények között állandóan biztosítja a pontos ivarmeghatározhatóságot már pár hetes korban is.
Olyan, az ivari kromoszómán található tulajdonságra volt szükség, ami akkor is jelez, ha egyfajta (egyforma) gént hordoz a hím, és a tojó egyaránt. A jelző mechanizmus alapja pedig megint csak az, hogy az ivari kromoszómából a hímnek mindig kettő van, a tojónak mindig egy,és ezzel párhuzamosan , és abból következően a hordozott tulajdonságokból is a hímnek mindig kettő van, a tojónak pedig mindig csak egy. Olyan, látható tulajdonság kell tehát, amiből az is látszik, ha egy adag van, de még jobban látszik, ha kettő.
Az ilyen öröklődés menetet részleges dominanciának nevezzük. DE! A dominancia nem arra vonatkozik, hogy a hím 2 adag génje dominál a tojó 1 adag génjével szemben. Hiszen mind ketten ugyan azt a génallélt hordozzák. Egy allél nem lehet domináns még részlegesen sem önmagával szemben! Valójában a részleges dominancia arra vonatkozik, hogy a kérdéses génhatás dominancia viszonyban áll a vad forma, ilyen tulajdonságot nem hordozó változatával szemben. Konkrétan, ha egy szirtigalamb színezetű galambot részleges dominanciával öröklődő tulajdonságot, tisztán hordozó partnerrel párosítunk., akkor az F1 generáció tagjai, (akik csak egy adag ilyen génhatást hordozhatnak), kismértékben különbözni fognak a vad őstől. Ha pedig ezeket, az utódokat egymás közt pároztatnánk, szükségképpen kihasadnának homozigóta (két adag) génhatást hordozó egyedek is, akik érzékelhetően még erősebben mutatják a kérdéses módosulást.
Van pl. egy közismert, részleges dominanciával öröklődő színhatás, nevezetesen a klasszikus deres (Grizzly). Amelyik galamb nem hordoz ilyet, az nem grizli egyáltalán, amelyik egy adagot hordoz, az kissé deres,amelyik viszont két adagot hordoz , az szinte már fehéres (lásd Bp.- i gólyások). De hát a gólyás nem is autoszex! Nem hát, nem is állítottam. De csak azért nem autószex, mert a Grizzly nem a szex kromoszómán található. Nincs mit kertelni, olyan tulajdonság kell a megbízható autoszexáláshoz, ami részlegesen domináns öröklődésű, és egyszer, s mint az ivari kromoszómán lokalizálódik. A Texán az élő bizonyítéka , hogy van ilyen.
A fenti kis táblázat almond csoportjában szerepel egy génhatás, aminek a neve: Faded
Génjele pedig: (StF). Ennek a génhatásnak köszönheti a Texán (és más fajták) az autoszex jelző jogos viselését. A Faded angol szó, leghűebb magyar fordítása „fakult” lenne, de óvakodnék a magyar szó használatától, mert nagy a valószínűsége hogy zavarosan keveredne a szaknyelvünkben sajnos félre vezető módon már meggyökeresedett vörösfakó, kékfakó ect. kifejezésekkel. Maradjunk annyiban , hogy a Faded, az galambtenyésztési szakszó, úgy ejtjük, hogy „Féded”. A génjelből sok minden kiolvasható! StF : Az St maga a Stipped ( Almond ) génhatás betűjele, és mivel nagy S-sel kell írni , tudható hogy domináns tulajdonság a vad forma normál színezetével szemben. A Faded génhatás F jele az St felső indexébe van írva, amiből az következik, hogy a Faded ugyanazon a lokuson található, mint a Stipped..
Pusztán azért szerepel a Stipped ( az Almond) elöl, mert időrendben ezt fedezték fel először.
( Minden almond galamb Stipped, de nem minden Stipped galamb Almond) Az Almond csoport dominancia viszonyairól elmondható, hogy a legdominánsabb maga a Stiped aztán a felsorolás szerint csökkenő dominciájú alléljei, köztük közepesen dominánsként a Faded.
Ez a Faded is domináns a vad formával szemben, következtetés képen nagybetűvel írjuk.
Az Almond és Társai a jól ismert színelváltozást és különféle spricceltségeket okozzák. A Faded mint az nevéből kikövetkeztethető, egyike azon géneknek, amelyek viszonylag egyenletesen világosítják a tollazatot. Egy adag csak kissé fakítja, tompítja az alapszínezetet, két adag viszon erős kivilágosodáshoz vezet. Meg van tehát a biztos autoszex tulajdonság,de mielőtt belevágnék a texán színezetekbe, had hívjam fel a figyelmüket a speciális szituációra! Nevezetesen, a Faded génnel két fajta autosex öröklődést is műveltethetünk: Egyrészt általánosat (rec hím X Dom. tojó), amikor nem faded (+StF//+StF) hímet párosítunk Faded (StF//.) tojóval. Minden hím fióka hetero Faded lesz (olyan, mint egy Texán tojó) és minden tojó nem faded lesz (mint az apja). Másrészt speciálisat, amikor Faded(StF//StF) hímet párosítunk Faded( StF//.) tojóval.
Ekkor minden utód homo (ill. mono) Faded lesz, mégis a dózisok száma alapján megkülönböztethetőek a hímek és a tojók.
Gyakorlatiasan összefoglalva: Ha, a hetero- és a homozigóta állapot megkülönbözhető, akkor az részleges dominancia, ha pedig a részleges dominancia az ivari kromoszómán valósul meg az pedig az állandó autoszex öröklődés.
Ezt a rövid felvezetést szükségesnek tartottam ahhoz, hogy Kun Sporttárs által bemutatott új Texán színváltozatokat kibeszélgethessük. |
Még itt, jelen cikkem kezdetén, nyilvánvalóvá kell tennem, hogy a nagytestű galambok távol állnak érdeklődési körömtől, viszont kiemelten foglalkoztat a genetikai, annak is a színezetekben kézzelfoghatóvá váló megnyilvánulásai. A színgenetika véleményem szerint az a mankó, melynek segítségével elképzeléseket alakíthatunk ki magunkban más jellegű, szemmel nem érzékelhető, tulajdonságok öröklődéséről is. Mindenkinek, tehát, aki kicsit is tenyésztőnek érzi magát, javaslom, hogy legyen nyitott az első ránézésre érthetetlennek, bonyolultnak, és netán haszontalannak ítélt tudománnyal szemben.
Ez év (2007) augusztusában jelent meg egy írásom a Galamb és Kisállat Magazinban, melyben az autosex fajták, és színezet változatok öröklődésének genetikai hátterét ismertettem. Az ott megfogalmazott megállapítások általánosíthatóak minden, a Faded gént hordozó galambra, tartozzon bármely elismert fajtához, és némi csekély módosítással vonatkoztathatók ezek szabályok, az un.”Almond” géncsoporthoz tartozó többi allél változat (Stiped, Frosty, Sandy .stb) esetére is. Kétségtelen azonban, hogy a magyar galambászok számára a legjellegzetesebb autosex tulajdonsággal felvértezett fajta a Texán, melynek színváltozataival kapcsolatban, az utóbbi időszakban több írás és színes kép jelent meg magazinunk oldalain. Mint ahogy ígértem, írásomnak ebben a részben a texánok színváltozatait szeretném kivesézni. Ezt azért tartom szükségesnek, mert van egy pár sajátosság, amire nyomatékosan szeretném minden olvasó, de különösen a texán tenyésztők figyelmét felhívni. Kérek minden érintettet, hogy esetleg kritikusnak vélt mondataimat fogadja a segítőkészségem megnyilvánulásaként.
Milyen színű lehet tehát a texán galamb? Három féle! Lelki füleimmel, már hallom is a füttyszót, ezért magyarázatba kezdek. Genetikai rendszer szeretettem azt diktálja ugyanis, hogy különbséget tegyek szín, és színezet szó között. Már ezen a ponton előugrik a különbözőség a genetikai szemléletű fogalmazás és a standard szerinti tenyésztés fogalmai között. Szín alatt én ugyan is alapszínt, más szóval pigmentet (dom. vörös, fekete, barna) értek, a standard leírások viszont a galambok több tulajdonságának (több gén) együtthatásának eredményeként létre jövő színezeteket jelentenek. Pl. kékszalagos = fekete(+B) - nem higított (+d) - szalagos (+C), vagy levendula = dom. Vörös(BA) – nem higított (+d)- (valamilyen színeloszlás)- Spread (S).
Milyen színezetű lehet tehát akkor a texán galamb? A magyar Texán Klub honlapján 13 színezet változatot számoltam össze. Ebből tartalmilag 9 színezet a tojókat jellemzi és csak 4-5 színezet, takar hím galambot. A két csoport között nevezékileg átfedés nincs. A texán standard a látható színezeteket osztályozza, azaz a fenotípusokat, szóban is kifejezve az ivarok közötti látható különbséget, amit a korábban ismertetett Féded(StF) gén okoz. A probléma csak az, hogy amíg kiállításokon a külcsín ( fenotípus) számít, addig a tenyésztést a belbecs( genotípus) határozza meg. Az öröklődést a gének bonyolítják le. Ha pedig a tenyésztést irányítani kívánjuk, elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk, hogy milyen génekkel tudunk manipulálni a színezetek vonatkozásában. Végiglátogatva több nemzet texános honlapját, a legvilágosabban a német fajtaklub (www.texaner.de) táblázata ad áttekintést a standard színezetek genetikai tartalmát illetően. Mivel a magyar színezet elnevezések gyakran hiányában vannak a logikának (általánosságban is), és a felsorolás sorrendje sem követ rendszert, ezért én itt fordítok, és bemutatom a változatokat rendszerezve, a genetika oldaláról kiindulva. |
A tojók standard színezet elnevezéseit böngészve furcsának hat, hogy a dom. (=hamu) vörösöknél a szalagosak és kovácsoltak „nem” dom. vörösek, hanem „fakók” és úgy tűnhet mintha kizárólag a sötétkovácsolt változat lenne dom. vörös. A kékeknél megjegyzendő, hogy alapjában véve azok is feketék. De mit jelent ez a sok kérdőjel a hímek oszlopában? Azt próbáltam érzékeltetni, hogy a hímek pontos genotípusát kinézetük alapján nem, vagy csak körül belül, kis biztonsággal lehet meghatározni. Előfordulhat, hogy egy fenotípusba osztályozott hímek eltérő genotípusúak, következtetésképpen eltérő módon örökítenek. A dupla Faded texán hím színezete annyira rapszodikusan roncsolódik szét, hogy az alapszínezetre és a színeloszlásra csak bizonytalanul lehet következtetni. A dom. vörös szalagosak: a majdnem fehértől a világosabb koszorúsok, a kovácsoltak: a kissé sötétebb nyakszíneződés körül ingadoznak. A sötétkovácsoltak talán még színesebb nyaki résszel bírnak. A határvonalak, összemosódnak és átfedések lehetnek az egyes változatok között.
A fekete alapszínűek csoportjában hasonló a helyzet. A szalagosakat fehértől a világos spricc, a kovácsoltakat több kis fröccs és paca, a sötétkovácsoltakat inkáb nagyfröccs :) és talán sötétebb alaptónus jellemzi. Gyakori dilemma lehet, hogy egy fehér hím az végtelenül világos spriccelt, vagy végtelenül világos koszorús nyakú-e? Mondhatnám azt is, hogy ez az autoszexálás ára. Meg különböztethetők az ivarok, de cserébe nem különböztethetők meg a hímek.
Mindezen bizonytalanságok ellenére ki merem jelenteni, hogy pontosan annyi fajta genotípusu texán hím létezik, mint ahány fajta texán tojó! Függetlenül pl., hogy a dom. vörös szalagos és a dom. vörös kovácsolt hímeket ránézésre biztonsággal nem tudjuk szét választani, attól még mindegyik egyed tartozik valamelyik tojó osztályba, és a genotípusra jellemző öröklődést produkálja. Ezt a hím bizonytalanságot a németek úgy kezelik, hogy a hímeket ”kennfarbig” azaz jelző színűnek egyszerűsítik, de mivel minden texán ab ovo jelzőszínű, így csak annyit közölnek valójában, hogy a texán hím „texánhímszínű”. Angolul általánosságban „világos színű”, vagy „fadedszínű” a texán hím. Magyarul a dom vörös tartományt az ún. koszorúsok, rokon értelmű szóval, örvösök, a fekete alaptartományból jövőket pedig a spriccelt, fröcskölt nevek testesítik meg. A helyzetet tovább bonyolítja, és az átmeneti állapotok számát tovább növeli, hogy a texán hímek lehetnek heterozigóták is mind az alapszínre, mind a színeloszlások tekintetében. Normál színezetű (nem Faded) postagalambokon is megfigyelhető, hogy a fekete/kék alapszínt hordozó dom. vörösök tollain sötét, kékesfekete pöttyök, ún. tintafoltok láthatóak. Ha ehhez a fenotípushoz hozzáadjuk a dupla Faded gént, könnyen kaphatunk olyan hímet, aminek az alapszínét is félre ismerhetjük. Mindezekből az következik, hogy az a texán tenyésztő, aki színtudatos tenyésztést akar folytatni, annak tesztelnie kell hím galambjait. Nem kell ám valami rettenetes dologra gondolni! Első lépésben figyeljék meg, hogy milyen tojók jönnek le az adott hímtől.
Ha minden lány fekete, vagy kék bármilyen színeloszlással, akkor a hím homozigóta fekete alapszínű, ha minden tojó dom vörös alapszínű, akkor a hím homozigóta dom vörös , ha vegyesen jönnek az utód tojók, akkor a hím feketére heterozigóta dom vörös.
A színeloszlások tesztelésére kell egy szalagos tojó. Ezzel párosítva a vizsgált hímet, figyeljük a tojó utódokat. Ha minden lány szalagos, akkor a hím homozigóta szalagos, ha minden lány kovácsolt, vagy sötétkovácsolt, akkor a hím is az, tisztán. Ha vegyesen jönnek a tojók, akkor a hím heterozigóta a két változatra. A két szempont összeolvasásával meghatározható, hogy pl. az egyik hím fekete szalagos tisztán, a másik hím dom. vörös kovácsolt, szalagos hordozó, és egy harmadik meg mondjuk fekete hordozó dom vörös, hetero. szalagos, sötét kovácsolt.
Ezt a témakört azzal szeretném lezárni, hogy utalok a magazin 2006. júliusi számában megjelent, olasz párosítási eredményekre. Szerintem azok az adatok megbízhatóan tükrözhetik, hogy milyen utód megoszlás alakult ki az adott évjáratok alatt az ottani állományokban, de nem nagyon lehet ezeket az adatokat hasznosítani a tenyésztés tudatos irányítására.
Mivel a fenotípus „valamilyen” genotípusu hímet takar, több, ismeretlen számú és összetételű „valamilyen” hím párosítása ismert genotípusu tojóval megbízható számszaki eredményt nem adhat.
Kanyarodjunk, rá akkor most az un. újabb szín változatokra. Kun sporttárs az újabbak, közé sorolja a spriccelt és „szenes” hímeket és a fekete ill. levendula tojókat.
Ha visszatekintünk a genetikai színtáblázatra, feltűnhet, hogy a két új tojószín nem más, mint a Spread gén képviselője, hordozója a két fő alapszín csoportban. Az történt tehát, hogy a régebbi színezeteket okozó gének mellé felsorakozott az autoszomatikus Spread gén is, amelyik „übereli” a színeloszlásokat (de nem szünteti meg azokat, csak eltakarja őket), az eredeti színezet farokszalagján látható szín szétterül a galamb egész testén. Ennek megfelelően a fekete farokszalagú kék galambból egyöntetű feketét csinál, a hamu vörös farokszalagú dom. vörösből pedig egyöntetű
Hamu vöröset, melynek a nemzetközileg elfogadott elnevezése levendula. A levendula színezet a „texán szlengben” gyakran ezüstnek van titulálva. Mivel az ezüst szó a legelcsépeltebb szó a galambász világban, használatát kerülni kell.(Annyi mindenre használják, hogy emiatt konkrétan nem jelent semmit.) Ha következetes akarok lenni önmagammal szemben, akkor itt is állítanom kell, miszerint, ha a fajtatiszta texán tenyésztésben megjelentek a Spread tojók, akkor lenniük kell Spread hímeknek is! Hol keressük ezeket a Spread hímeket? A fekete alapszínűeknél minden valószínűség szerint ezek nem mások, mint az un. szenes- spiccelt hímek. A dom.vörös alapszínűek, az alapszínre heterozigóták, és a Spread génre heterozigóták esetében a hímek fenotipusának még csak a becslésére sem vállalkozom. Ezt csakis texán tenyésztők tudnák megfigyelni az utódok elemzésével. Azt hiszem nagyon széles sávban szóródnának a kapott eredmények az ismert nem spread változatok között.
Megítélésem szerint az un spriccelt hímek, azért számíthatnak „újabbaknak”, mert újabban már nem üldözik őket a bírálatokon. A fekete alapszín, gyakori velejárója a pigmentált sötéten jelzett csőr. Ezt sokáig büntették (mások szerint büntetik ma is) a bírálók, ezért sok fekete alapszínű hím végezte a fazékban, és csak a legkiválóbbak érdemelték ki a műhelygalamb státuszt, természetesen világos csőrű, azaz, dom vörös tojókkal az oldalukon. A kiváló kék tojókat pedig az előbbi probléma kivédésére rendszerint világos csőrű, azaz dom vörös alapszínű hímekkel párosították. Ezek után nem csoda, hogy fekete alapszínre homozigóta texán csak elvétve került elő.
A barnák létezésében biztos, a létjogosultságukban bizonytalan vagyok. A fajta klubok nem részletezik ezt az alapszín csoportot, de Schütte a nagy, fajta leíró könyvében említi a barna fakó tojókat.
Jómagam is láttam a legutóbbi monori börzén egy barna szalagos tojót, amit a tulaj „kakaós”-nak titulált. (Végtére is kakaóból lesz a csokoládé! ) Már pedig, ha a szalagosok révén a barna alapszín bele kerül (belekerült) a texánok vérkeringésébe, csak idő kérdése hogy barna kovácsolt, vagy csoki színű tojókkal találkozhassunk. Eleinte talán csak a börzéken de később akár a kiállító termekben is.
A barnák lehetnek a jövő új színei. A homozigóta barna genotípusu hímek kinézetét csak saccolni tudom. Feltehetően nagyon nehezen különböztethetőek meg a többi színosztálytól, de vélhetően mindig világosabbak, minta színeloszlásuknak megfelelő feketék, esetleg barnán (is) spricceltek. A csoki hímek, és tojók felismerésével nem lehet gond.
Bízom benne, hogy az az eddig leírtak segítenek megérteni az utoljára hagyott új színváltozat, sajátosságait. A Kun Sporttárs által összeválogatott fényképek alatt szerepelnek a színezetek nevei, de két fotó alatt csak annyi áll: ”recesszív”. Recessszív micsoda? Szerencsére a fényképről kiderül, hogy szinte biztosan rec. vörös texánról van itt szó. Ez a jelenség egyébként, nem Kun Sportárs saját „bűne”, hanem a nemzetközi texános szövegekben is igen gyakran megesik, hogy a tenyésztők egymás közt csak annyit mondanak, hogy „recesszív texán”. Szerintem ebben a lazaságban van valami tudatosság.
Mert, hamar tilosba tévedhet az ember! Ha ugyanis, recesszív vörös a texán tojó, akkor nagyon könnyű kimondani, hogy a texán hím pedig rec. sárga. Nem is kell messze keresgélni ilyen „rec.sárga” texán hímek után, elég csak visszalapozni a magazin 2006 febr.-i számát. A dömsödi tenyészetben ráadásul nem csak rec. sárga hímet, de még tojót (?) is láthatunk! Maga a magyar Texán Klub honlapján is díszeleg egy fénykép, ahol bár az eredeti francia szövegben „male rouge recessif”(= rec. vörös hím) olvasható, a magyar képaláírás szerint azonban rec. sárga hímet láthatunk.
Kedves texán tenyésztők! A rec vörös tojó színosztályának megfelelő hím texán galamb NEM sárga, ezt a szót a texánokkal kapcsolatban messzire kerülni kell. Készséggel elismerem, hogy a fenotípus kísértetiesen hasonlít arra, amit más galamboknál sárgának nevezünk, de nagyon fontos tudniuk, hogy teljesen más genetikai tartalmakról van itt szó. Az, amit már évszázadok óta a tenyésztők sárga galambnak neveznek, úgy jön létre, hogy valamelyik vörös színezetű galambhoz hozzá adjuk a higítottság (dilution) génhatást. A rec. vörös texánok azonban nem dilute(higítottak), hanem Faded(fakitottak)
, és nagyon ajánlott, hogy ezt a nagyon fontos körülményt az elnevezésük is egyértelművé tegye. Ennek egyik módja lehet, hogy a rec. vörös hímeket ugyan úgy nevezik, mint a tojókat.
A két ivar teljesen azonos genetikai tartalmú, miért kellene más nevet adni az egyiknek. Megkockáztatom, hogy az egész galambász világ tisztában van vele, hogy texán galamb csakis kizárólag Faded lehet (ha nem Faded, nem texán), ennek megfelelően a rec. vörös texán hím alatt, kizárólag Féded rec vörös színezetet, lehet érteni. Ha azonban, ragaszkodnának valamilyen megkülönböztető elvezéshez, a több nyelven is említett „lazac” szín elfogadhatónak tűnik, feltéve, ha galambász világ hajlandó minden homozizóta rec. vörös- Faded színezetű galambot egységesen, fajtától függetlenül lazacnak nevezni.
Ha visszatekintenek az auto sexing c. írásomra, láthatják, hogy a higítottság, bár szintén a szex kromoszómán található a színintenzitások között, mégis egy másik génhelyen (lokuson) szerepel, mint a texánok jellegzetessége a Faded gén. Ebből Önökre nézve az a nagyon fontos dolog következik, hogy az a két hatás nem, csak összekeveredhet, hanem, ami még rosszabb, össze is kombinálódhatna (dilute is és Faded is), lehetetlenné téve az autoszexálást.
Nem véletlen, hogy a texán színezetek között soha sem találhatók dilute színezetek ( kékfakó, sárgafakó, dun, khaki). Gyakorlati akadálya nincs, hogy valaki kitenyéssze a sárga texánt (mely sárgás tojót és csontfehér hímet eredményezne) de javaslom, hogy ezt senki meg ne tegye! Ember szét nem válogatná aztán a vörös faded hímeket és a sárga Faded tojókat. Persze ez a figyelmeztetés vonatkozik a dom. vörös és fekete alapszínosztályokra is. Hasonló okból nem, lenne szerencsés szalagtalan színeloszlásokat kitenyészteni, mert a tojók így is túl világos tónusúak lennének.
Végezetül csatlakoznék a klubvezetőség azon intelmeihez, miszerint a rec. vörös színosztály galambjait nem célszerű más színezetekkel keresztezni. Vessenek egy pillantás a fenti színezet osztályozó táblázatra. A rec vörös gént jóval beljebb helyeztem el, mint az egyszerűbb színezeteket. Érzékeltetni szerettem volna, hogy speciálisabb a helyzet. Úgy tűnhet hogy, rec, vörös galamb egyetlen színezet meghatározó gén eredményeként jön létre. Ezzel szemben az az igazság, hogy ez a gén ha egyedül van nagyon szégyenlős (recesszív), nem mutatkozik, de ha párban van akkor olyan erős, hogy szinte minden színezet hatását elnyomja, pontosabban elfedi. Az a rec vörös galamb tehát, amelyikben pl kék kovácsolt galamb van vörössel elfedve, nem szűnik meg sem fekete alapszínűnek
,sem kovácsoltnak lenni. Ez tehát tartalmilag: fekete-kovácsolt- nem spread- rec. vörös-faded galamb. Sajnos azonban, ránézésre nem tudhatjuk, hogy a rec. vörös takaró alatt mi rejtőzik (bármilyen színezet lehetséges), ezért ezeknél még fokozottabban igaz az ,hogy a fenotípusból nem következtethetünk a genotípusra. Ráadásul ez a megállapítás, itt a tojókra is vonatkozik! Rec vörös texánnal, keresztezve nem rec. vöröset, gyakorlatilag annyit tesz, mint akármit keresztezni nem rec vörössel. Az ilyen párosításokból természetesen „akármilyen” utód is származhat. Ez a probléma nem jelentkezik a rec. vörös színosztályon belüli tenyésztéskor, mert igaz, hogy mindkét ivar rejtett színezete ismeretlen, de nem számit! Bármi lenne is az, azt a rec vörös úgyis elfedi. Hajrá texán! |
