Galambokról szólva, néha azt mondjuk, hogy bronz.  Nem valami ötvös mester által ércbe öntött galambra gondolok, és nem is valamely verseny dicsőséges harmadik helyezettjére, hanem hús, vér házigalambra, amelyik tollazatának színezete miatt kapja a megkülönböztető jelzőt. Nyilván, szinte mindenki tudja, hogy olyan galambokról van szó, amelyek vöröses tollakat hordoznak itt, ott, a testük bizonyos területein. Mivel leírtam „vörös” szót, máris adódik a kérdés, vajon ezek olyan részlegesen vörös (domináns (BA), vagy receszív(e)) galambok –e, melyeknél az említett, és széltében elterjedt vörös színmódosulások megjelenése csak egy-egy, a változatra jellemző testtájékra korlátozódik? Röviden: a bronz galamb, vörös foltos galamb-e? Saját kérdésemre, az eddig beszerzett információk birtokában nem tudok kategorikusan válaszolni sem igennel, sem nemmel. Meglehet, hogy biokémiai szinten hasonló szerkezet átalakuláson megy át a galamb eredeti pigmentációja és válik a fekete, vagy a barna alapszín vörössé. Ezen az alapon nevezhetnénk a bronzokat részleges vöröseknek is, de az is meglehet, hogy ez a folyamat más génhelyről induló genetikai parancs nyomán következik be (más lokuson található a vörös és másikon a bronz színmódosulást okozó gén). Ez esetben hiába hasonlóan vöröses a végtermék, a nevükben különböző esetek, tartalmilag is különböznek egymástól. Ráadásul ez a két feltételezés nem is zárja ki egymást.

Ha arra gondolunk, hogy a Hamuvörös színezet alap pigment módosulás, és mint ilyen ivarfüggően (autosex) öröklődik, a bronz változatok pedig mind autoszomatikusak, azaz valamelyik testi kromoszómán található a génjük, akkor kijelenthetjük, hogy a bronzoknak semmi közük a Hamuvörösökhöz. Tovább gondolva: Mivel a Hamuvörös és a bronz két különböző dolog, szükségszerűen kombinálható is egymással. Léteznek, de legalább is előállíthatóak hamuvörös-bronz színezetű galambok is. Kérdés, hogy ezek vajon hogyan néznek ki? Én még nem láttam, vagy ha láttam, nem tudtam róla, hogy az.

A rec, vörössel(e) kapcsolatban már nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen a bronzzal egyetemben mindkettő autoszomális. Ebből azonban még nem következik automatikusan az, hogy ezeknek közük is van egymáshoz. Nagyon is valószínűsíthető, hogy más, más kromoszómáról erednek, vagy az is elképzelhető, hogy ugyan egy kromoszómán találhatóak, de más, más génhelyen (lokuson).  Nem kertelek tovább, az a helyzet, hogy a galambász genetikusok megállapításai szerint több féle bronznak nevezett génhatást ismerünk, de egyik sem hozható rokonságba a rec vörös színezettel.
A bronz elnevezésű színmódosulások közös jellemzője, hogy a bronz tollak nem vöröses színezetűek tetőtől talpig, hanem valamely galamb alapszínezetre telepednek rá. A vöröses színtestek keverednek a az aktuális alappigmentáció színtesteivel. Elég csak egy erősebb nagyítót elővenni, hogy szemmel is láthassuk egy adott toll felületén a bronz és a vele keveredő nem bronz (kék, fekete, barna, vagy más**) színű pontocskákat. A bronzosodás változatonként eltérő testtájékon, vagy csak bizonyos tollak kisebb területein jelentkezik. Ez egyben elkülönítésük alapja is.

Az előző mondatokból már kitűnt, hogy többféle bronz galambról beszélhetünk.
A legismertebb az un. Modenabronz (1.kép). Hatására a  a szárnyrajzok sötét felületeit vörös foltok fedik el, meghagyva egy vékonyka szegélyt az eredeti pigmentációból. A szárnytollak világos részeire a gén hatástalan (a kék pajzs kék marad, de a fekete szalagok vörösre változnak, de egy vékony fekete szegély megmarad). A modenabronz nem csak a három modena nemzetiségre(olasz, német és angol) jellemző, de ismert és legális a cauchois és a libanongalamb, valamint több ritka fajta esetében is .  A Modenabronz  ismertebb génjelzése ma (mahagony). Így, kisbetűvel írva szerepel több szakkönyvben és honlapon is. Ebből arra kellene következtetnünk, hogy receszíven öröklődik. A keresztezéseim ezt nem támasztották alá, ezért felvettem a kapcsolatot a vezető amerikai galambász genetikussal, akiről tudható, hogy sokat foglalkozott ezzel e génhatással. Gibson úr közölte, hogy a Modenabronz a toystencil génkomplex első tagja (alapköve) is egyben (Ma=Ts1), és valójában domináns öröklődésű. A magam részéről ezt annyival egészíteném ki, hogy ez a dominancia meglehetősen széles intenzivitási sávban jelentkezhet. Azaz: keresztezve egy homozigóta Modenabronz (Ma//Ma) galambot nem Modenabronz (+ma//+ma) galambbal, az F1 nemzedék egyik tagja(Ma//+ma) lehet szinte teljes intenzitású bronz, míg testvére szinte csak árnyalatnyira bronzos (3.-4. kép). E két véglet között minden árnyalat előfordult nálam. Különösen erős bronzgenom hatására a bronzszín kiterjedhet a galamb mellére, vagy akár a fejtollak hegyére is. A fekete galambokra (is) jellemző Spread  (S) gén megnehezíti (hátráltatja) a modenabronz színezet érvényesülését. Mivel fekete galambnál az egész szárny egyöntetű fekete (sötét), úgy gondoltam, hogy kellően erős bronzhatásra egyöntetű bronz pajzsoknak kellene megjelenniük. Vannak ilyen galambok, de elgondolkodtató, hogy hogyan értelmezzük a ritkán előforduló, láthatóan fekete- bronzszalagos (2. kép) egyedeket? Egy másik (valószínűbb) lehetőség az, hogy a bronzosodás csak a rejtett szárnyrajzott (szalagos (+C), kovácsolt(C), sötétkovácsolt(CT)) vetíti át nagy keservesen a fekete függönyön keresztül. Ez esetben az igazán teljesen bronzpajzsos feketék, szükségszerűen nagyon-nagyon sötét kovácsolt egyedek is egyben.
Bronzszín a higított galambszínekre nem telepedhet! Ez úgy igaz, hogy a higító faktor (d) nem csak a galamb alapszínét, hanem vele együtt a bronzot is higitja. A higított (dilute) bronz neve szulfur  (Ma//?,d//d), a félig higított (pale) bronz neve gold (MA//?,dp//dp). Mivel ez utóbbiak kombinációk, ezért önálló génjelük nincs. Bármilyen szép is lenne, mondjuk e fekete galamb szulfur szalagokkal, vagy egy khaki(=higított barna) galamb élénk bronz kovácsoltsággal, ilyeneket kitenyészteni nem lehet.

A következő bronz változat az un Branderbronz (5. kép). A név, a dán keringők egyik jellegzetes színváltozatára használt szóból ered.  Jóval ismertebbek a bronz tipplerek, és a „réz” színű színes mezei galambok, de ugyanez a génhatás okozza a berlini rövidcsőrűek réz színű változatának a színét is. A brander bronz fajták közös jellemzője, hogy kellően szelektált egyedeiknek csaknem az egész teste bronzos, kivéve az első rendű evező-, és a kormánytollak külső szegélyét. Az utóbbi években több galambfajtára is áttenyésztették ezt a színváltozatot (Pl. német apáca keringő, temesvári bukó). Fehértarka kombinációban nagyon attraktív, sötét csőrű, háromszínű galambokat lehet nyerni. Közelebbi tapasztalatom nincs e változattal kapcsolatban, ezért itt és most felkérem valamelyik olvasónkat egy ismertető cikk megírásával komplettírozza tudásunkat.

A harmadik bronz változat az un. pirókbronz (6. kép).  A pirók galamb Magyarországon, mint arról a magazin 2006 novemberi számából értesültem, hivatalosan is ritka fajtának van minősítve. Nos köszönjük, és örülünk neki, hogy ily módon is ösztönzik a maroknyi honi tenyésztő kiállítási kedvét, azért meg kell jegyeznem, hogy világviszonylatban merőben más a helyzet. A legismertebb, legelterjedtebb, a legnagyobb számba tenyésztett, és talán a világ legattraktívabb színezett módosulását (csomagot?) magáénak tudó színes mezei galambról van itt szó. A pirók galamb hivatalosan három („fekete”, kék, és „fehér”), nem hivatalosan pedig jó pár további szárnyszín változatban létezik. Maga a galamb úgy néz ki, mint ha egy ragyogó rézvörös színű testre különböző színű, a szárnyakra, a hátra ,ás a farokra kiterjedő köpönyeget terítettek, volna. Ezt a nézetet erősít a hivatalos német szóhasználat is, amikor a „(kupfer grundfarbe”= ) réz alapszín szerint osztályozza a színváltozatokat. Ez a hozzáállás genetikailag félrevezető! Nem réz színű galambon van ilyen, olyan köpeny, hanem ilyen, olyan (bármilyen ) színezetű galambnak van rézvörös(=pirókbronz (gp, Ka)) feje, nyaka,és alsóteste! Magyarul, szinte bármilyen galambszínezetre ( és színmódosulásra) rá lehet tenyészteni a pirókbronz színezetett is. Pár éve Pécsett bárki láthatott dom. vörös szárnyú változatokat, idén a  Geflűgel Börse bemutatott egy andalúz szárnyút, a netten van opál, toystencil, és még ki tudja hány változat, jómagam, pedig összehoztam két fekete szárnyút( 6. kép).
-?- Igen, fekete szárnyút!  Valódi fekete szárnyút! Fentebb is azért tettem a fekete szót idéző jelbe, mert a jól ismert, optikailag „fekete szárnyú” kiállítási pirók, nem valódi fekete szárnyú genetikailag! Nem fekete alapszínezetű, Spread(S) galambok ezek, hanem az évszázadok alatt extrém sötétre szelektált, fekete alapszínezetű sötétkovácsolt (CT, és további sötétítő faktorok) egyedek. A normál fekete galambot eredményező Spread faktor ezt a bronz módosulást is gyengíti. A pirókbronz receszív tulajdonság minden színezettel szemben. Hetero állapotban nem látszik belőle semmi. Homozigóta állapotában némileg átüt a fekete,Spread kombináción is ( 7: kép)
Itt a helye, annak is, hogy elébe menjek egy kiigazítási kérelemnek. Feljebb azt írtam, hogy nem lehetséges kitenyészteni fekete-sárga (szulfur) színkombinációjú galambot. Kérdezhetni valaki, hogy akkor a feketeszárnyú aranypirók micsoda? Hát, mondhatnám, hogy nem is fekete az a szárny, és nem is sárga az a pirók. Az aranypirók nem higított változata a rézpiróknak, hanem csak egy kevésbé hatékony higítottság állapot eredménye (pale : halványított). A pale génhatás épp úgy az egész galambra kiterjeszti a hatását, mint a Modenabronznál részletezett hígító (d) gén. A bronzot (rezet) halványítja arannyá, az extrém sötétkéket halványítja extra sötétkékre. A „fekete”pirókszárny alapvetően annyira intenzív sötét, hogy halványulása után is marad még annyi pigment benne, hogy azt még mi, feketésnek érzékeljük. Érdekességként megjegyzem, hogy genetikai  ínyencek megcsinálták a pirókbronz higított változatát is (nagyon világos, sárgásszürke), amit ezüst piróknak neveztek el. Ebben a stádiumban már jól érzékelhető a fekete szárny hozzá világosodása is.
A pirókbronz színezet részletes és pontos genetikai hátterét a mai napig nem sikerült feltárni. Keresztezéseim eredményeiről, feltételezéseimről, és kételyeimről egy későbbi cikkben szeretnék beszámolni. Addig is kérek minden olvasót, ha bármilyen tapasztalata van, vagy ide vágó írásos anyagot birtokol, jelezze!

Nem tudom, hogy mit gondoljak a libanonbronz néven ismert génhatásról. Ez a színezet azért ejt zavarba, mert a névadó fajta, a Libanon galamb, több modenabronz (8.kép), valamint modenabronz alapú toystencil változatban is létezik. Ugyanakkor rec.vörös változatai jellemzően teljesen színes szárnypajzsúak, viszont az elsőrendű kézevezők és a kormánytollak fehéresen tükrözöttek. Ez utóbbi színezet jellemző több orosz é s román keringőre is.
Mit takar tehát a libanonbronz kifejezés? Egy receszív vörös tollazat speciális  tükrözöttségét, vagy  a libanonbronz speciális vörös színanyag, amelyik módosítja *** a  frillstencill megjelenését?  Érdeklődve várom e génhatással kapcsolatban tapasztalatokkal bíró tenyésztőtársak beszámolóját is.

** A bronz nem csak egyszerű galambszínekkel, hanem sok  módosult színezettel is keveredhet. Pl: dom. vörös+opál (Fehérszárnyú pirók), deres, andaluz, sőt rec. vörös kombinációkkal is!
***A  keleti sirálykák evező- és kormánytollainak tükrözöttségét okozó gén neve a frill stencil (fs). A frillstencill a Spread gént hordozó változatoknál (Fekete-dun, Csokoládé-khaki) és  a rec. vörös- sárga sirálykáknál módosul, és a tükrök helyett szegélyezett tollakat láthatunk.

2.kép: olasz modenai (triganino): fekete, gazzi, bronz színezet. Ennek a galambnak élőben is világosabb, narancsosabb árnyalatú a bronzszíne, továbbá sok, később feketének bizonyuló fióka, világos csőrrel születik, mely csőr a nagyvedlés idejére, feketésre sötétedik.

3. kép: (triganino bronz x  kék szalagos tojó) F1:
 A Modenabronz és  a fekete alappigment egyaránt sötétedik az egyedfejlődés során, de nem teljesen azonos ütemben. Itt a fészektollazat első hullámban kifejlődött tollai halvány bronzosak, a később bújó 2. rendű evezők színe már élénkebb bronz. A harmadik hullámban előbújó szárnyfedőtollak viszont inkább feketések.

4. kép: (szatinetta :fekete/kék, kovácsolt ,toystencil x kék, szalagos tojó) F1: 
A fehérpikkelyes hím minden génje hetero állapotban jelen van.  Látható, hogy a toystencil (Domináns) Modenabronzot tartalmaz.
Kivedlés előtt a bronz alig volt érzékelhető, de a  kék/fekete szegélyek is intenzívebbek lettek..

 5. kép: Itt éppen egy show tippler pompázik branderbronz változatban. A vaku kicsit „kidomborította” bronz színt, de valóságban is nagyon szép intenzív színezetű volt ez a madár.

6. kép „fekete”szárnyú, rézpirók, csapos: a bronz színezet nem az egyedüli attrakció. Jellegzetes a színek területi eloszlása, a többszörösen sötétített szárnyak, a metálfény és annak további differenciálódása (réz-zöld) is.

7. kép valódi feketeszárnyú rézpirók csapos:  ez az F2 nemzedékből származó galamb feltételezhetően hordozza  a teljes pirók géncsomagot, továbbá a spread (S) gént is.

 8. kép. Rendes ”libanonbronz”? képem nincs raktáron. Ez a példány pl. teljesen libanon galamb, de egyáltalán nem libanonbronz, hamem Modenabronz(=Mahagony). Ezt a  fényképet kivételesen egy német honlapról töltöttem le.

Cséplő Árpád 2006. november 6.