Galambász riportok olvasása közben, mindig is fürkésztem a hátteret, vajon ki, hogyan tartja a galambjait, hogyan rendezi be a dúcot, mit tudnék ellesni a képekről?
„Szegény ember vízzel főz” tartja a mondás. Esetleg abból, ami van. A galambház építése során vannak dolgok, amiken nem lehet spórolni, de ahol tudtam, igyekeztem egyszerű olcsó anyagokat felhasználni.

A fészekfülkék hideg CK lemez padozatát vastag, kemény hullámkartonnal borítottam, és ugyanebből az anyagból vannak a válaszfalak is.  Néhány költés után az elpiszkolódott, elfertőződött, esetleg bujkáló élősködőket tartalmazó papírokat egyszerűen elégetem.
Eleinte a fészekfülke bebújó nyílását falapocska segítségével tettem kényelmes ülőhellyé. Ennek az lett az eredménye, hogy az őrködő hímek folyamatosan hátra, a fülkébe termelték a guanót, és győztem takarítani. Ezért újabban nincs semmi a 4 mm vastag küszöbhuzalok felett, ugyanakkor kitaláltam egy spéci kis ülőkét, ami több funkció betöltésére is alkalmas.
Az egész rém egyszerű! Kell hozzá egy fakocka és egy deszka darab, meg 5 db szög. A méreteket ügy kell megválasztani, hogy a galambnak kényelmetlen akadály legyen a fakocka, ha a deszkán akarna letelepedni, ugyanakkor a kockán ülő galamb ürüléke fennakadjon a deszka peremén. Az első pozícióban az ülőke, a kockájába kalapált, kellően meggörbített szögkampón van felakasztva a rácsra, a deszkája pedig feltámaszkodik a az alsó vízszintes huzalra (oldalra nem billeg el). Mivel az ülőkét nem a bejárat elé akasztom, a galamb kénytelen a ráccsal párhuzamosan elhelyezkedni, és így nem a fészekbe, hanem a deszkára potyogtat.  Ha a fészket le akarom zárni, csak annyit kell tennem, hogy az ülőkét elforgatom,. és két másik görbített szeggel a bejárat elé akasztom. A kocka és a rá szálló madár súlya a deszkát a nyíláshoz szorítja. Lényeges hogy a deszka szélessége megegyezzen a bebújónyílás szélességével, mert így a galamb sem kívülről, sem belülről az ajtó barikádot nem tudja oldalra elbillenteni.

Szintén filléres ötlet, hogy eldobható raklapokból is lehet príma ülőkéket barkácsolni A bal oldali képen egy raklap „lábát” elfelezve, és elforgatva  hagyományos, pillangó szerű ülőkéket kaptam. Eleinte sajnáltam, hogy a többi  raklap  pici fakockákon áll, amiből csak a jobb oldali képen látható ülőkéket sikerült kihoznom. A használat során viszont rájöttem, hogy amit először hátránynak gondoltam, az egyben az előnye is ennek a változatnak. Nevezetesen a vízszintes falapokon fenn marad az ürülék, nem, esik le magától. Ebben az a jó, hogy mivel minden galambnak kialakul a megszokott helye a dúcban, folyamatosan követni tudom az egyes egyedek egészségi állapotát. Spaklizni meg így is, úgy is kell ugyebár. Az sem teljesen mindegy, hogy az ülőkéket tartó keret vízszintes, vagy függőleges szálai érintkeznek-e a fallal. Én az ülőkéket a vízszintes szálakhoz csavaroztam, ezért a vízszintes deszkák és a fal között jól átszellőző és kispaklizható rés maradt.

Mindkét típussal a galambok maradéktalanul meg vannak elégedve.

Még filléres ötletnek sem lehet nevezni, lévén hogy, egy fillérembe sem került haza vinni egy csomó import gyümölcs göngyöleget, amiből jó kis eldobható fészkek készültek. A papírvékony falemez ládát dekopir fűrésszel elfeleztem, és egy-egy lécdarabkából küszöböt képeztem, és a  belsejét újság papírral és szalmával béleltem. Fertőtlenítéssel nem bíbelődök ,ha elhasználódik , könnyű szívvel dobom a kályhába az egészet.

9. kép Nem utolsó sorban, a galambdúc fontos kényelmi berendezése ez a falra akasztható ülőke (kempinghokedli), amin saját becses hátsómat szoktam pihentetni.  Ne feledjük, a gazda szeme nem csak hizlalja a jószágot, de ha sokszor és sokáig szemlélődünk a galambdúcban , akkor  időben észre vehetjük az egészségügyi problémákat, és a tenyésztés sikerét befolyásoló minden egyéb  lényeges körülményt.