Meggyőződésem, hogy  mindenki, aki képes autót vezetni, aki megtanult sakkozni, vagy  tud legalább egy nyelvet (pl. magyar) beszélni, azok mind képesek megtanulni a genetikai öröklődés egyszerűbb vagy összetettebb  szabályait és a megtanult szabályokat alkalmazva  képes  végtelen számú genetikai kombinációt létrehozni.  Mert miről is van szó az előbbi példákban felhozott, a mindennapi életünket  átszövő cselekményekben?  Minden esetben vannak bizonyos alapszabályok, melyeket be kell tartani,( azaz számíthatunk rá, hogy ezeket a szabályokat mások is betartják), aztán pedig a szabályok mentén már szabadon cselekedhetünk,végtelenszámú, akár ismételhető, de akár egyedi szituációkat létrehozva .  A jobb kéz szabály  betartásával körözhetünk a háztömb körül, de mehetünk távoli felfedező utakra is.  Minden játszmát megnyerhetünk, de a bástya átlósan nem léphet. A szavak jelentését meg kell tanulni , de a mondatokat szabadon állíthatjuk elő.  A genetikában sincs ez másként.
Vannak szabályok, amiket  meg kell (meg lehet) tanulni, aztán ezek ismeretében  előre ki lehet gondolni a lehetőségeket ill. azok bekövetkezésének a valószínűségét, vagy más irányból közelítve:  a bekövetkezet eseményeket lehet  vizsgálni, vajon melyik genetikai szabály szülhette azokat?
Mindazon által belátom , nincs könnyű dolga annak aki  tanulni szeretne , mert a galambász szakirodalomban  egyre másra  bukkanok  érthetetlen magyarázatokra,  elévült nézetekre , és sajnos gyakran  tárgyi tévedésekre is.  A különböző források eltérő szóhasználatai ill. ellentmondásos állatásai  összezavarják az olvasót , akiben e miatt nem tud kialakulni  tisztánlátás a rendszer  általános működését illetően.  Mert a rendszer az általános! Nincs külön  King genetika, mint ahogy azt egy honlapon olvashatjuk ,és természetesen nincs külön genetika a Modena fajta számára sem .
Ezzel megérkeztem jelen írásom konkrét  mondanivalójához, nevezetesen  reagálni kényszerülök Gáspár Csaba  írására, mely a magazinunk 2008 augusztusi számában  a 17. oldalon látott napvilágot.

Igyekszem nem tölteni vitriolt a tollamba, mert tisztán érzem jóindulatát, és messzemenően  támogatom azon törekvéseiben,  ahogyan a Modenás tenyésztőket a helyes  színezet meghatározásra és a megfelelő színosztályokba történő nevezésekre ösztökéli, de a ”hogyan”-nal már gondok vannak. Valóban, a színeknél kicsit összetettebb a dolog!

Nézzünk először a modenákkal kapcsolatos  fogalmaknál a kulisszák mögé.
 A tradicionális  három fő  színezetcsoport elnevezése nyilván olasz eredetű, és valószínűleg régebbi időkben keletkezhetett mint maga  a genetika tudománya.  A schietti azon színezetek csoportja , melyek testén a tollazat tetőtől talpig pigmentált, azaz nem tarkák. A gazzik, ellenben a jól ismert  határok mentén  részben  pigmentált (azaz színes), és részben pigmentálatlan (azaz fehér) tollazatúak, ezért  szabályos tarkák!  A gazzi változatok szabályos tarkaságát a róla elnevezett  autoszomális gazzi (z) receszív gén okozza. A „sokszínű” magnanik  csoportja  pedig azokat a változatokat tömörítik, melyek hordozói az autosex domináns Stiped (St) génnek is.  A genetika hátterük mai  ismeretében, számomra logikátlan  a magnani-kat önálló, a schiettikkel és a gazzikkal azonos rangú csoportként kezelni (az olaszok nem is teszik ezt), tudni illik egyetlen gén hozzáadásáról van szó csupán, amelyik független a másik kettőtől (ti.:tarka, nem tarka), ezért bármelyik főcsoport  bármelyik színezetével  kombinálható.  Tudom, hogy a nálunk elterjedt német – és angol  modenai fajták esetében  szinte csak is schietti-magnanikkal találkozhatunk, de az ősfajtának számító olasz  modanaiaknál (Triganino Modenese)  ez koránt sincs így!  A  „mandula szerű” és a spriccelt-fröcskölt (sprenkelt , stipped, ) szerű  sokszínű schiettik  további  St változatokban is előfordulnak, valamint mindenféle magnani létezhet gazzi tarka változatban is.

Gáspár Csaba írásában illusztrációk híjján nem derül ki, hogy mit ért egyszínű galamb(test), és „jelölés” alatt.  Először azt olvashatjuk:”schietti(egyszínű), magnani (több színű)” , lejjebb pedig már az ál:”A schiettiknél a test teljes egészében  egyszínű, csak a szárny lehet jelölt.”,
E  két mondatot összeolvasva kiderül, hogy : Az egyszínűeknél a test egyszínű, csak a pajzs  lehet más színű, azaz előállhat a két színű egyszínű?! És akkor még a  fekete (egyszínű) és  a szalagos kék (nem egyszínű) verzióról ne is beszéljünk.  Bocsánat a viccelődésért, de ugye milyen zsák utcába tévedünk nap mint nap, ha  nem a genetikai lényeget tartjuk szem előtt  és nem a tartalmi logika alapján fogalmazunk? 
A szerintem helyes, tartalmi megfogalmazás így nézne ki:
Schiettik :  nem tarkák ,  Gazzik:  szabályos gazzi tarkák, és tisztelegve a tradíciónak, Magnanik: Stiped (”Almond”) gént is hordozók.

Mivel eddigi gondolataimban, és az idézett cikkben is, nagy jelentőséggel bír a tarkaság mint fogalom, kisérletet teszek annak definiálására.  Tarka genetikailag minden olyan állat (nem csak galamb), amelyik testén pigmentált (színes) és pigmentálatlan (fehér)  foltok is vannak, függetlenül  azok méretétől, elhelyezkedésétől, arányaiktól, vagy szabályos, szabálytalan voltuktól. Galambokra fókuszálva tartalmilag tarka mindegyik, ha genetikailag fehér tollakat is hordoz. Genetikailag fehér színtelenség pedig több eltérő eredetű génhatás révén is létre jöhet.  A nyilván való , de nagyon ritka albinizmus mellet,  Domináns fehér, és receszív fehér géneket  is ismerünk, melyek  Domináns és receszív, szabályos és szabálytalan tarkaságok sokaságát  szabályozzák. További, más  fehér gének létezéséről is lehet hallani, de ezek még kellően nem ismertek, a legtöbb fajta tenyésztésében nem játszanak szerepet.  Annál nagyobb jelentőséggel bírnak azok a génhatások , melyek valójában  nem fehér eredetű, hanem csak nagyon, világos, fehérnek látszó tollak kialakításával  megtéveszthetnek bennünket. Ilyen áltarka, és  nem fehér például a „fehér szárnyú” pirók galamb szárnya, ezért nem  is szabad tarkának nevezni. Nem fehér másfelől eredetét tekintve a   fekete tükrös galambok szárnypajzsa sem ( pseudo- grizzle (GPs)), tehát ezek sem tarkák.  Tovább folytatva a logikai sort, és meg érkezve a modenákhoz is, nem nevezhetők valódi tarkáknak  sem a tigris”tarka” (GT), sem a  Stiped (helytelenül Almondnak is szokás nevezni*) gén hatására ellőállítható,  itt „babos”, egyébként spiccelt, fröcskölt, stb. galambok sem!
 Ugyan akkor,  ellenkezve Gáspár sporttársal, azt kell mondanom, hogy az említett „lékes” galambok, különösen ha tényleg a gazzi  gén  a ludas a dologban,  genetikai nézőpontból igenis tarkák!
Színezet hibásak, büntethetők, rosszul tarkák, alig tarkák, de tarkák!

A következő gondolatsorom könnyebben lesz érthető, ha aki teheti előolvassa honlapomon (www.columba.hu)  az autoszex öröklődés, a Féded gén, az „Almond” témakörben elkövetet korábbi irásaimat.
* Az almond szót a továbbiakban  tudatosan kerülöm. A miért-re az utóbbi cikkben adok részletes magyarázatot.

 Gáspár Csabát idézem:  „Többször tapasztaltam már, hogy a tarkákat és a babosakat nem tudják meg különböztetni a tenyésztők. Pedig a tarkák a  schiettik, még a babosak a magnanik csoportjába tartoznak.”
 Ha az un. Tigris”tarkák”ra  gondolunk (sok ilyen képet találtam a klubjuk honlapján) akkor való igaz, ezeket helyesen a schiettikhez kell sorolni,  de azért, mert függetlenül a kinézetüktől ezek  nem valódi tarkák.  Ezek elnevezése (Pöttyös tigris? Na,de kérem!), de maga a látványuk is félrevezető tehát. Ezt a jelenséget az un. Tigergrizzle (magyarra fordítva: tigrisderes) gén okozza, mely szoros rokonságban áll a klasszikus  deres színezetet okozó Grizzle(G) génnel , szintén intermedier öröklődésű,  annak allél párja.
Német szövegekben tapasztalható, hogy a  szabályos mértékben kivilágosodott egyedeket (minden evező- és kormánytoll színes marad)  tiger, tigerschimmel (magyarra fordítva: tigrisderes) szavakkal illetik, az erősebb génhatás,  a dupla  tigris faktor, vagy az egyed kora miatt túl világosodott (vannak „fehér” evező- és kormánytollak is) példányokat pedig tigerschecke (lefordítva: tigristarka) szóval  titulálják. Hangsúlyozom egy azon génhatástól van szó!!
A „babos” szóval nem tudok mit kezdeni. Ilyen nevű gén nincs, és bírálói megerősítéssel mondhatom hogy a magyarban létező babos szó gyűjtő fogalom, minden olyan galambot takar, amelyiken  egyenletesen , nem folt szerűen  pöttyök látszanak, függetlenül genetikai eredetétől és függetlenül,  hogy sötét alapon világos, vagy világos alapon sötét tollakról van szó. Maga a tigrisderes gén homozigóta formában (GT//GT) okozza a legtipikusabb, világos alapon egyenletesen sötéttel pettyezett fenotípust, amit babosnak nevezhetünk!!
Sötét alapon  világos pöttyöket a már említet Tiger grizzle, és más deres változat is okozhat,  világos alapon sötét pöttyöket leginkább a klasszikus deres gén  számlájára kell írni.
Feltételezve, hogy a cikk író az angol modena galamboknál  is előforduló fekete alapszínezeten  lévő stiped  gént is hordozó galambokat keresztelte el  „babosaknak”,  úgy   ebben az esetben igaza  van ,hogy  ezek a magnanikhoz tartoznak.  A Triganinók azonban lehetnek magnanik mind schietti, ming gazzi változatban is!
 Következő mondataiban tenyésztőtársam valamit összekevert, mint amikor piros lámpánál állva, induláskor egyes helyet véletlenül hátramenetbe teszi a váltót. Nem csak a szakirodalom egybehangzó állításaival , de saját magával is szembefordul :
„”A babos galambok genetikailag az almond családba tartoznak(ezért magnani), a  kisgalambnak színesek, majd később pettyesednek be, a  az evező és kormánytollak mindig színesek.”   Szerintem a fekete, vörös, sárga stb alapon Stiped (ha úgy jobban tetszik: „Almond”)kisgalambok  szinte teljesen világosan születnek, az evezők és kormánytollak  változatos színezetűek lehetnek. Életük folyamán fokozatosan sötétednek (gyengül a vilogosító génhatás).
„A tarkák(tigris) világosak kisgalambként, majd vedléskor színesednek be, lehetnek fehér evező és kormánytollaik.”  Nem!A tigris„tarka” kisgalambok szinte teljesen színesen születnek, majd vedléskor világosodnak ki,   a tigris standard szerint nem lehetnek fehér evező és kormánytollaik. Életük során folyamatosan világosodnak(erősödik a világosító génhatás).
A túl világos, vagy túlvilágosodott tigrisdereseknek lehetnek, a homozigóta tigriseknek pedig szinte mindig vannak,  fehér evező- és kormánytollaik.   Más fajtáknál, ezek akár  kiállításokon is szerepelhetnek ( valóban babosak!).
 Szeretném felhívni minden tenyésztő figyelmét arra a nem elhanyagolható körülményre, hogy a Tigris”tarka” és  un. Stiped(„babos”) galambok akár keresztezhetőek is egymással!
Az így előállított  „babostarka” utódok ( és azok utódainak), besorolása, genotípusuk meghatározása, szinte lehetetlen a kinézetük alapján. E két változat párosítása erősen ellenjavallott! A tisztán tenyésztett  példányok hovatartozását  azonban nem különösebben nehéz megállapítani, mert a Tigris autoszomálisan , a Stiped pedig autosex intermedier 
módon öröklődik, ráadásul homozigótaként  (hímek) letális is..

-Ha a  kérdéses galamb egyszerű schiettivel párosítva csupa   sötéten születő, később kivilágosodó utódot hoz, akkor több mint valószínű, hogy  homozigóta Tigrisderes (GT//GT).  -Ha  minden utód sötét, és csak kb. a fele  világosodik, akkor a  tigrisünk heterozigóta( GT//+).
-Ha pl. kék-szalagos tojótól   kb. minden  második fióka világosan látja meg  a napvilágot, de idővel egy re sötétebben spiccelt, máris tiszta, hogy Stiped gén dolgozik  apuka  genomjában. -Két-két (100%) világos fészek testvér valószínűtlen a  Stiped  gén letális mellékhatása miatt!
-Kék szalagos  hímmel  a vizsgált tojó, ha spriccelt  hímeket és nem spriccelt tojókat ad, akkor   megvalósítja az autosex öröklődés menetet a monozigóta  tojó.