Bízom benne hogy a címben rejlő szójátékot azok is értik, akik nem beszélnek idegen nyelveket. A gold és silver angol szavak nagyon közönségesek a mindennapi életünkben, jelentésük, ki ne tudná , arany és ezüst. Bár fémek tekintetében az arany jóval értékesebb, mint az ezüst, galambszínezetek esetében nincs semmivel sem kisebb becsülete az „ezüst” galamboknak a sokkal ritkábban használt aranyokhoz képest. Van is ezüst színű galambunk bőven , győzze az ember számon tartani a sokféle, ámde egyöntetűen ezüstnek nevezett változatokat. Ezüst a vörös szalagos, ezüst a kék deres, ezüst a fekete milky, ezüst a dom vörös spread, ezüst a homo Indigó Spread, ezüst a kékszalagos faded, stb, stb, persze más -más fajták tenyésztőinek a nyelvében. Utoljára hagytam azt két közismert változatot,amit szintén nagyon gyakran ezüst éven illetnek. Ezek a kék, higított, szalagosok, és a barna szalagosok. Ezeket a kiállítási nomenklatúra szerint szokás kék fakónak és barna fakónak is nevezni, hozzáteszem hogy nem éppen logikusan.

Ugyanis „ fakó” az leginkább a Féded gén magyar fordítása lenne, ezenkívül a barna esetében nincs is szó semmiféle színanyag hígulásról, hanem a hangsúlynak a barnaságon kellene lennie, hiszen itt egy megváltozott, de intenzívnek megmaradó alap színezettel van dolgunk.

Bármilyen egyértelmű, és lényeges tartalmi különbség is van e két változat között,a gyakorlati valóság mégis csak az hogy ezek ránézésre igen csak hasonlítanak egymásra, nem véletlen, hogy mindkettőre rá lelhet húzni az „ezüst” elnevezést.

Mivel különböző fórumokon többen szóvá tették, hogy a kék fakó galambokat nehéz megkülönböztetni a barnáktól, jelen írásomban megpróbálok rávilágítani néhány sajátosságra , melynek segítségével és némi szem gyakorlatozás után könnyebbé válhat ezek szétválasztása.

Legkönnyebb dolgunk akkor van, ha a kérdéses galamb nálunk születik, és nem tarka, azaz nincsenek fehér tollai, az egész galamb tetőtől talpig színes. E szerencsés esetben, a barna intenzív színű fiókák normális mennyiségű és hosszú tollpihével bújnak ki a tojásból , míg a fekete alap(!)színű és egyúttal hígított fiókák csupaszok. Az egybefüggően színes tollazaton még érzékelhető az is hogy a barnák egyértelműben barnás árnyalatúak. A kék fakók színezete is mutat ugyan némi barnás árnyalatot, mégis ez utóbbiak szürkésebbek, különösen ha egymás mellet láthatjuk őket.

Ha felnőtt galamb kerül a szemünk élé, akkor fürkésszük a szeme színét. A kék fakók szeme normális, azaz narancsos vörös színezetű, ezzel szemben a barnák szeme rózsás árnyalatú, un. hamis gyöngyszem, köszönhetően annak, hogy a sárga színanyag hiányzik belőle. Ez a módszer akkor tud megcsalni bennünket, ha a vizsgált nem barna galamb valódi gyöngyszemű. A gyöngyszemű, nem barna galambok szeme általában kidolgozott szinte fehér színű. Hozzájuk képest a hamis gyöngyszem vastagon vérerekkel keretezett, csak a pupilla mentén látszik egy keskeny fehér szegély. Amennyiben a barna változat is valódi gyöngyszemű, (hamis gyöngyszem helyett igaz gyöngyszem) akkor ez a módszer alkalmatlan a megkülönböztetésre.

Ősz tájékán a vedlő tollak adhatnak támpontot. A barna alap pigment tulajdonsága ugyanis, hogy a fény hatására jelentős mértékben elbomlik, ezért a nyár végére a barna tollak látványosan kiégnek, kivilágosodnak, erős kontrasztot figyelhetünk meg a frissen előbújt és a még el nem hullatott tollak között. Ez a jelenség a kék fakóknál kevésbe szembeötlő.

Ezek volnának , azok a bizonyos külső jegyek, melyek teljesen színes galambok esetén segítségünkre lehetnek, gyorsan hozzá téve hogy mindig fordulhatnak elő szituációk, amikor nem tudunk határozott döntést hozni. Ennek oka, hogy az aktuális galamb hordozója/viselője lehet további más sötétítő, vagy éppen világosító géneknek is, melyek kicsit barnásítják a szürkéseket , esetleg szürkésítik a barnásakat. Határozottan nehezedik a helyhez ha a galamb tarka. Minél nagyobb testfelület színtelen ugyanis, annál nehezebb tipikus színes felületet találni ,amin szemünkkel vizsgálódhatnánk (pl fehér fejű, fehérfarkú-csapos, szalagos szívesek, de a színes farkú is nehéz eset).

Fokozottan igaz mindez akkor ha a kérdéses fajta nem csak, hogy erősen (szabályos= rajzos) tarka, de ráadásul , mindezek tetejébe még a sötét szárny- és/vagy farok mintázatokat „fehérítő gének”( pl. Toystencil ) tüntetik el a szemünk elől. Ezzel meg is érkeztem a címben szereplő keleti sirályka színváltozathoz.

A kissé hosszúra nyúlt bevezetésben leírtak miatt, nem lehet csodálkozni azon az ős régi megszokáson, hogy minden szalagos szatinettát, legyen az barna szalagos, vagy kék higított szalagos,( tehát valamilyen nem kék színű) , egységesen szilverettának neveznek a tenyésztők. A nevezés mindkét lehetséges értelmében igaz ez. Tehát a nevük sem különbözik és a kiállítási katalógusokba való nevezéskor sem tesznek különbséget közöttük.

Az alább következő néhány mondatban megpróbálom láthatóvá tenni a láthatatlant, bemutatni, hogy a különbség létezik, és tekintettel kell lennünk iránta.

A probléma mint jeleztem az, hogy a szatinetták szalagjai a toystencil és frill stencill (Gibson rendszere szerint) gének hatása miatt egységesen fehér tükrösek, az eredeti színezetből csak egy milliméter vékonyka szegély marad látható, vajmi kevés lehetőséget hagyva a vizsgálódásra. Ugyanakkor, pont a szárnyakra ható Toysencil gén csomag az , amelyik látványos segítség lehetőségét rejtegeti a az alapszínezetek megkülönböztethetőségére!

Ugyanis, a fehér szalagok látványa egy végső stádium, három gén együttműködésének tulajdonítják. Az alapozó tagjai ennek a géntriónak bronzosodást okozó gének, melyeket a harmadik , mondjuk úgy, hogy „befejező” tag tesz fehérré. Na már most. A bronz színezet egyrészt jól elüt a galambok alapszínezetétől, másrészt látványos változáson megy át a hígító (dilute) gén hatására, vörösesből sárgássá (=szulfur) változva.

Annyi lenne a dolgunk tehát, hogy a szépen csiszolt Toystencil színezetet el kell rontani egy kicsikét, azért, hogy az alsó szín rétegek a felszínre kerülhessenek. Én ezt megtettem, és az eredményt a mellékelt fényképeken be is mutatom.

Ugye látványos, hogy az egyik galamb szalagja vöröses bemosódású, tehát nem higított, ezért barna, a másik szalagjai sárgás, helyesen szólva szulfur, árnyalatúak. Ez utóbbi tehát higított változat, ami kék fakó alapszínen alakult ki. Bár mind a két mutáció (barna szín és a higítottság) a szex kromoszómán helyezkedik el , ezért öröklődésük egyaránt autósex szisztéma szerint zajlik, ezek kombinálhatóak is egymással . Az a galamb amelyik barna is , és higított is, un. khaki színezetű. Ez viszont már annyira világos a szárny pajzson (kb vanília krém színű) hogy erről felismerhető. Ahol a két változat egy képen, egymás mellett látható, megfigyelhető az is hogy a pajzsoknak eltérő színárnyalata van , és jól látszik az is hogy a sötét és világos színes részek kontrasztosabbak a higított változatnál a barnához képest.

A fényképes illusztrációkkal bemutatok néhány tipikus barna esetet is.

képek és szöveg : Cséplő Árpád 2010-02-06