Genetikai fejezetben pontatlan dolog vörös, vagy sárga színről beszélni, anélkül, hogy hozzátennénk azt, hogy domináns (azaz: hamu vörös (BA)), vagy receszív (un. lakkvörös (e) színre ill. annak higított változatára gondolunk. Tudniillik ezek két teljesen eltérő genetikai színmódosulás eredményei, és a tenyésztési gyakorlatban is teljesen különböző módon öröklődnek.
A 74. oldalon olvashatjuk, hogy „négy  intenzív alapszín van: fekete (S), kék (c), vörös (BA), és barna (b).”   Ezzel csak annyi a gond, hogy mindössze három alapszín létezik. A vad szirti galamb genetikai alapszíne fekete (lásd a szárnyszalagokat) és ennek a nemzetközi jele: +B. ( A + jel minden tulajdonság esetégen a vad szirti galamb tulajdonságait jelöli, a  mögötte álló betű pedig azt mutatja, hogy a vad szirti galamb éppen melyik tulajdonsásáról van szó. +B =a vad szirti galamb alapszíne, vagy +D = a vad szirti galamb színintenzitása stb.) Az S betű mint jeleztem az egyszínűség színeloszlás-módosulásának a jele, a c betű pedig (kisbetűvel írva) a szárnyszalagtalanság (pl. sima kék) színeloszlásának a jele.  Kicsit lejjebb:
„Az autoszomális S gén által előidézett fekete szín minden más színnel szemben domináns” Ez és a következő szín felsorolás gyakorlati megközelítésben igaz, de genetikailag értelmezhetetlen. Hiszen az S gén nem alapszín-módosulás, ezért nem lehet domináns alapszínnel szemben. A (kék) fekete (+B)alapszín csak a barna (b) alapszínnel szemben domináns, a Hamuvörössel szemben pedig receszív. Az S gén, lévén színeloszlás módosulás, ezért az a szín eloszlásokkal szemben (szalagtalan (c), szalagos (+C), kovácsolt (C) feketekovácsolt (CT) viselkedhet csak domináns módon! Még pontosabb megközelítésben: csak a c, +C, C, és CT színeloszlások alléljei egymásnak, a Spread (S) gén más kapcsolódási ponton (locus) található, így az ő allélje valójában a „nem-spread" (+s) megjelenési forma, ez az amitől láthatóak maradnak a valódi színeloszlások. Az Intenzív színtelitettség (+D) pedig a fakó (dP) és a még világosabb higított (d) színtelítettséggel szemben lehet domináns.

A hétköznapi értelemben vett lakkfekete galamb tehát több, egymástól teljesen függetlenül öröklődő domináns tulajdonság eredményeként jön létre: alapszín / alapszíneloszlás / alapszín-intenzitás + S gén. A három, színezetre ható alaptulajdonsága minden galambnak megvan! De nem jelenti, azt hogy ne lehetnének további színmódosító gének is jelen. Pl.: egy intenzív,(Domináns) Hamuvörös, Kovácsolt galamb, hordozhatja a Domináns Fehér szín génjét is, ami mint egy fehér köpeny takarja el az eredeti színezetet. Figyelem, a fehér köpeny alatt ott rejtőzködik minden az eredeti színezetet befolyásoló tulajdonság, (még azok is, amelyeket az eredeti színkombináció, (jelen példában a hamuvörös, kovácsolt) receszív voltuk miatt láthatatlanul hordozott: pl. higított színintenzitás, fekete (kék) alapszín, szalagtalanság, és ezek a tulajdonságok tesztkeresztezésekkel elő is hívhatóak a fehér köpeny alól akár egyesével akár csoportosan is, hiszen egymástól függetlenül kombinálódva öröklődhetnek.

            Íme egy példa: ismeretlen származású, ránézésre hamuvörös, kovácsolt megjelenésű hímet (Nagyon lényeges, hogy hím, mert az alapszín, a színintenzitás és több további gén helye is a nemi kromoszómán található, amiből csak a hímeknek van kettő, ezért csak a hímek lehetnek az ilyen, un. autoszex tulajdonságokra heterozigóták. Ebből pedig egyenesen következik az, hogy ezekre a tulajdonságokra a tojók mindig homozigóták! Még pontosabban monozigóták, mert csak egy alléljük van a hiányzó Y kromoszóma miatt.!) párosítunk domináns fehér (Wh) színű tojóval.(A domináns fehér színűség nem autoszex, hanem testi, un. autoszomális gén ezért a tojó is lehet heterozigota erre a tulajdonságra nézve). Ebből a párosításból ,( feltéve, hogy a tojó homozigóta volt domináns fehérre= Wh/Wh), csupa fehér színű (Wh/Wh+)utód származik az F1 generációban, Tojók, hímek vegyesen, mert a domináns fehér színt (Wh) okozó színmódosulás génje nem az ivari kromoszómán található. Emlékeztetőül: a domináns fehérszín nem a hamuvörös , vagy más szín megjelenésekkel színnel szemben domináns, nem is egy kromoszómán található azokkal, hanem a fehér(Wh) ellentétje a vad galambon is megfigyelhető nem-fehér (+Wh) megjelenés! Válasszunk ki egy fehér hímet az F1 generációból. Vajon milyen, az utódok színével kapcsolatos genetikai információk továbbörökítését várhatjuk tőle?
Örökítheti 
1. alapszín tekintetében: apja látható hamuvörös színét, vagy  
(ha apja nem homozigóta volt)-apja láthatatlan fekete, vagy barna alapszínét, vagy
- anyja bármelyik, de csak egy alapszínét, amelyik a dom. fehér takaró alatt rejtőzött

2. színeloszlás tekintetében:      -apja látható kovácsoltságát, vagy
(ha apja nem homozigóta volt)  -apja láthatatlan szalagosságát, vagy                                                                                                                          szalagtalanságát
- anyja bármely egy vagy kettő színeloszlását, amit a fehér takaró nem enged látni

3. színintenzitás tekintetében     -apja látható intenzív színét, vagy
(ha apja nem homozigóta volt)  - apja láthatatlan higított színét, vagy anyja bármelyik, de csak egy színintenzitását, amit a fehér takaró szintén nem enged érzékelni

 4. dom. fehér színmódosulás tekintetében: apja nem fehér színét, vagy
- anyja fehér színét

ennek az F1 fehér hímnek kerítsünk egy olyan intenzív, szalagos kék tojót, amelyik mind a négy fenti tulajdonságra homozigóta (alapszínre és színintenzitásra nem is lehet más). Ebből a párosításból sokféle megjelenésű utód származhat.

1. Képzeljük el, hogy találomra választunk egy lehetőséget a hím repertoárjából az alapszín tekintetében. Legyen ez a fekete alapszín (Ezt a fehér hím a heterozigóta Hamuvörös /fekete apjától hordozhatja). A tojó alapszínre csak feketét örökíthet. Apai Fekete / anyai Fekete, tehát ez az utód fekete alapszínű lesz.
2. Ugyan ennek az utódnak válasszunk találomra egy színeloszlást az apai csomagból. Legyen ez a fehér hím vagy apjától vagy anyjától is örökölhető kovácsolt színeloszlása. A tojó homozigóta tehát, csak szalagos színeloszlást örökíthet. Apai Kovácsoltság / anyai szalagosság, tehát ez az egyed színeloszlás tekintetében heterozigota, ránézésre kovácsolt (dominancia miatt).
3. Még mindig ugyanennek az utódnak válasszunk egy színintenzitást is. Az apai oldalról válasszuk ki véletlenszerűen a fehér hím anyjától örökölt intenzív színintenzitását. A tojó csak intenzív lehet. Apai Intenzív / anyai Intenzív, tehát ez az utód intenzív színű lesz.
   4. végezetül a fehér köpeny (Wh) szempontjából válasszuk ki az apai oldalról a nem-fehér lehetőséget. A tojó csak nem- fehéret örökíthet. Apai nem-fehér /anyai nem-fehér, tehát ez az utód megmarad láthatóan intenzív kékkovácsoltnak (amelyik szalagosságra heterozigóta), és nem lesz fehér színű.

A független kombinálódások érzékeltetésére futtassunk le még egy példát. A szülők ugyanazok, mint az előbb.

1. Alapszínre nézve válasszuk most ki a fehér hím, apjától hordozott hamuvörös alapszínét. A tojó csak fekete alapszínű lehet. Apai Hamuvörös /anyai fekete, tehát ez a fióka láthatóan hamuvörös lesz, de tovább hordozza a fekete alapszínt is
2. Színeloszlásra válasszuk ki a fehérF1 hím apjának láthatatlanul magával cipelt szalagos színeloszlását. A tojó homozigóta, csak is szalagos lehet. Apai szalagosság / anyai szalagosság, tehát ez a fióka szalagos lesz.
3. Színintenzitás esetében essen a választás most a fehér hím bármelyik szülőjétől származható higított színintenzivitásra.  A tojó csak intenzívet örökíthet, vagy semmit a hiányzó nemi kromoszóma miatt. Apai higított / anyai semmi, tehát ez a fióka higított megjelenésű, nem heterozigota és biztosan tojó
4. fehér szín tekintetében véletlenül megint a nem-fehér nagyapai örökséget választom, a fehér hím oldaláról. A tojó csak nem-fehér lehet. Apai nem-fehér / anyai nem-fehér, tehát még egy fióka születne, amelyiken nem látszana és nem is lappangana apjának fehér megjelenése.  Helyette higított hamuvörös, szalagos fiókát láthatnánk. Ezt a mindennapokban sárgafakó szalagosnak nevezzük.

Végezetül képzeljük el, hogy egy harmadik utód genetikai állományát is összeválogatnánk, de a 4. ponthoz érve a hím galamb domináns fehér génje kerülne össze a tojó nem-fehér génjével. Apai Fehér/ anyai nem-fehér, tehát a harmadik utód ez esetben a dominancia viszonyok miatt Fehérnek látszana, de saját apjához hasonlóan ez is hordozná a nem-fehér megjelenést biztosító géneket.

Összegezve még egyszer: párosítottunk egy fehér hímet egy kékszalagos tojóval és kaptunk külsőre egy kékkovácsolt, egy sárgafakó szalagos és egy hófehér fiókát. A variációkat pedig még ki sem merítettük! Erre mondják azt, hogy fehértől kelhet akármi is!
Igen, bármi! De csakis az, amit a szülők meglévő, látható és nem látható génjeiből ki lehet kombinálni!

A fent vázolt alapelv alkalmazhatóa receszív (lakk) vörös (e) színmódosulású galambok esetében is, ami szintén nem alapszín, nem is a szex kromoszómán helyezkedik el ezért a lakkvörös szín ellentéte nem is lehet alapszín, hanem ez a gén a vad alak Nem-lakkvörös (+E) megjelenésével szemben viselkedik receszív módon.  A homozigóta állapotban érvényesülni tudó vörös köpeny alatt leggyakrabban fekete- spread galambok rejtőznek, de bármely más alapszín kombináció is lehetséges volna!

Vegyük most elő Anker Alfonz Repülő keresztrejtvényét. A szerző megkérdőjelezhetetlen szaktekintély, mégis elkövet pár hibát.
Mindjárt a 14. oldal alján azt írja:”A galamboknál…, itt úgy látszik, elsősorban a színfaktor és a nemi kromoszóma között lévő összefüggés következtében….. például a kovácsolt utódai rendszerint jók, a kékek viszont mind elvesznek… arra tudok következtetni, hogy a nemi kromoszómán a színfaktor mellett a tájékozódó képességet befolyásoló gének is helyet foglalnak.” ez így nem stimmel! Először is pontatlan a szín meghatározás. Ha a kovácsolt, kovácsolt kéket jelent, és a kék pedig kék szalagosat, akkor ez előbbi példa egyenesen rossz. Mint jeleztem kovácsoltnak nem kék, de más szín sem lehet ellentéte, mert a kovácsoltság színeloszlás! Genetikáról értekezve nem beszélhetünk kék színről, ilyen a kiállítási katalógusokban szerepelhet. A köznyelvben kéknek nevezett galamb genetikai alapszíne fekete. Ezért, ha mindkét galamb alapszíne fekete, azaz fekete(kék) kovácsolt, és fekete (kék) szalagos, mely alapszín génje tényleg az ivari kromoszómán található, akkor az utódok tájékozódó képességében nem várható különbözőség.  A színeloszlások génjei (szalagos, kovácsolt stb.) ellenben nem az ivari kromoszómán találhatóak, autoszomálisak, ezért ha van összefüggés a tájékozódó képesség és a színeloszlások között, akkor az utóbbit befolyásoló gének nem az ivari kromoszómán találhatóak. Harmadik esetben, ha van összefüggés, akkor az a galambok neme és a tájékozódó képesség között volna lehetséges. Az autosex módon öröklődő alapszínek (barna, Fekete, Hamuvörös) és színintenzitások (higított, fakó, intenzív) csak egyes párosítási kombinációk esetében játszanak jelző szerepet, mert a tojók más színűek, mint a hímek.

2. kép: Mindkét galamb alapszíne fekete, de különböző a színeloszlásuk (szalagos (C+) és Spread (S)), valamint a rajzuk (hóka és pajzsos).

These two pidgeons are equally black, but with different patterns (spread and bar), and with different  with  marks (baldhead and saddleback)

 A következő kérdőjelet a 21. oldal tetején lévő ábra mellé tettem. Ez azt hivatott bemutatni, hogy domináns öröklődési menet esetén a receszív gének generációk múlva is felszínre kerülhetnek amennyiben két lappangó receszív génpár egymással találkozik. Ezt a szöveges magyarázatból értettem meg, de az ábra jelöléseit (KÉK, SK, KK) elsőre nem tudtam megfejteni. Azt valószínűsítem, hogy a KÉK = fekete alapszni (B+), és szalagos színeloszlást (C+) takar, de mi lehet az a KK? Kék-kovácsolt? Lehet hogy igen, és nem volna logikátlan, de magyarázat híján csak feltételezni lehet ezt az egyéni genetikai jelet. Ha a nemzetközileg elterjedt jelölést alkalmazta volna a szerző (B+, C) akkor legalább azok értenék, akik ismerik ezt a jelrendszert.  De, hogy az SK jel mit takar arra végképp nem tudtam rájönni. Sima- kék, azaz szalagtalan kék nem lehet, mert mint írja „Mindkét szülő allél-gén képlete kékkovácsolt- kék volt…”, az ábrán pedig az apa: SK, az anya pedig KK*( mint kiderült alapszinten sem beszélek postagalambászul) !
Továbbiakban a szöveges elméleti levezetés hibátlan, pusztán a szóhasználat zavaró.  Helyettesítsük a „kék szint „szalagos színeloszlással,(C+) a” kékkovácsolt színt” kovácsolt színeloszlással a (C) és minden máris a helyére kerül. Figyeljük meg azt is, hogy az alél pár domináns tagját: Nagy betűvel, a receszív, rejtve maradó tagját: kis betűvel kell jelölni.
Anker KK /k betűket alkalmazott a heterozigóta kovácsoltság jelölésére. Ennek a nemzetközi
jelölése C/+C! és ezen a ponton magyarázkodásra kényszerülök, hiszen nem kisbetűvel írtam a szalagosság +C jelét!  Mégsem tévedtem, mert bármely tulajdonság dominancia viszonyainak vizsgálatakor a viszonyítási alap a vad szirti galamb adott tulajdonsága, amit mindig + jellel kel jelölni. A + jel után álló betűjelzés utal arra, hogy éppen melyik tulajdonságról van szó. Pl. B esetén, a B jel árulkodik arról, hogy történetesen a vad szirti galamb alapszínéről van szó, más esetben, ha mondjuk +Cr jellel találkoznánk, és a jelölés listából tudnánk, hogy a cr (crest) a fésűs fejűség jele, akkor az előbbi jelölés a vad szirti galamb fésűtlen, azaz sima fejére utal, továbbá kiolvasható az is hogy a fésűs fej receszív a sima fejűséggel szemben. Visszakanyarodva C/+ Cjelzés jogosságára, azzal hogy a C (Checker) nem a vad forma (nincs mellette +), de Nagy betűvel íródik, egyértelművé teszi a szalagossággal szembeni dominanciáját. Továbbá a (c) jel foglalt egy harmadik színeloszlás a szalagtalanság jelölésére, mely receszív a vad, szalagos formával szemben, ennek megfelelően kisbetűvel kell jelölni. Tehát a szalagtalanságra heterozigóta szalagos jele: +C/c, a szalagtalanságra heterozigóta kovácsolt jele C/c.

* Később, a 34. oldalon megtaláltam a megfejtését a KK =közép kovácsolt, és SK= sűrűn kovácsolt jeleknek, és ennek ismeretében a táblázat nem nevezhető hibásnak, csak kevésbé hatékonyan szemlélteti az adott öröklődési sajátosságot. A következő táblázatban a szülőpárok genotípusát tüntetve fel jobban nyomon követhető a szalagosság génjének útja a generációkon keresztül.

 A 17. oldalon, domináns tulajdonságokra olvashatunk példákat:
- „A tollazat vöröskovácsolt színe a többi szín felett”…. A domináns hamuvörös alapszín, a domináns kovácsoltsággal kombinálódva, és mindkét alaptulajdonságra homozigótaságot feltételezve, valóban majdnem minden más köznapi galambszínnel szemben csupa hamuvörös-kovácsolt utódot eredményezne. Vannak azonban kivételek: Az első, amikor alapszín tekintetében a Domináns fehér (Wh) módosító gén látszólag „űbereli” a hamuvöröset, ezért fehér utódokat láthatnánk, akár teljes, homozigóta hamuvörös génkészlettel. A második, amikor a színeloszlásra keresünk a kovácsoltnál erősebb, azzal szemben is domináns színeloszlást. Aki figyelmesen olvasta el a cikkem elejét, már rá is vághatja, hogy ilyen a Spread (S) gén, ami szétteríti a galamb alapszínét, így az eredeti kovácsoltság megszűnik látható lenni, és a galamb egész teste egyszínű (értsd egyformán sötét) vörös lesz!......... És aki tényleg figyelmesen olvasta el az ide vonatkozó részt, az azt is megjegyezte, hogy a farok szalagon látható szín az, ami szétterül a galamb egész testén az S gén hatására! Mivel a hamuvörös szín esetén a farok színe nem vörös, hanem szürkés, hamuszínű, ezért az S faktor hatására az egész galamb tetőtől talpig egyforma hamuszürke lesz. Úgy is mondhatnám, hogy hamuvörös színeloszlás sorozatban a genetikailag legvörösebb, külsőre a legkevésbé ( olykor egyáltalán nem) vörös. A genetikailag legkevésbé vörös, szalagtalan (homozigóta, receszív) galambokat, azok sötétes vörös nyakrészükről ismerhetjük fel, a homozigóta szalagosakkal végzett teszt keresztezések eredményei, pedig igazolhatják ezt a feltevést.

 Nemritkán találkozhatunk olyan domináns vörös galambbal is, amelyiknek a szárnypajzsai teljesen, homogén vörös színűek, legfeljebb valami nagyon halvány szegélyezettség látszik a szárnyfedő tollakon. Ez a megjelenési forma világoskovácsolt- középkovácsolt- sötétkovácsolt sorozat legsötétebb és legdominánsabb tagja. Angolul bársony pajzsos, vagy un T- mintás színeloszlásnak nevezik, genetikai jelölése: CT. A hamuvörös alapszínben előforduló egyszínű vörösök színeloszlása tehát nem (S), hanem (CT), bár az egyszínü kifejezés félrevezető lehet, hiszen a kormánytollak és az evezők itt is szürkék ill. gyakran világosak vörösses szegélyezettséggel.  A CT színeloszlás természetesen barna, vagy fekete alapszínű galamboknál is előfordul. Ez utóbbiakat hallottam már fekete kovácsoltnak, vagy félkéknek is nevezni.
Amennyiben a dominánsan öröklődő számos színmódosító gént is figyelembe vesszük (dom. Opál (Od), Grizzle (G), Indigo (In), stb.) kiderül hogy egyáltalán nem mindig domináns a hamuvörös-kovácsolt színmegjelenés.

A következő mondat szállóigévé vált a galambászok között: ”Két kék galambtól száz év alatt sem lehet kovácsoltat tenyészteni.”    Amennyiben a tenyésztés alatt tudatos emberi törekvés eredményét értjük, akkor: Nem!  Mégis előfordulhat, hogy két szalagos galambtól kovácsolt fióka születik, és nem csak a gyakori házasságtörések miatt, hanem mert bármikor felléphet az un. mutáció esete. Ilyenkor természetesen, vagy indukált módon egy állat genetikai információ készlete megváltozhat, de ez nincs összefüggésben az ivaros osztódás folyamataival. Ha a mutáció állandósul a génkészletben, akkor az a továbbiakban a rendes ivaros szaporodás folyamatában a rá jellemző módon öröklődik tovább.
Pár kisebb fajsúlyú, vagy ismétlődő szóhasználati problémát átugorva, itt jön két nehezen érthető állítás:
33.oldal: „Nálunk az a divat, hogy két vöröset (mármint postagalambot) ritkán párosítanak egymással…ezért hazánkban nem is találkoztam még ilyen domináns vörös színörökítővel, habár lehet, hogy akad.” Ebben a mondatban a „domináns” szó elírás kell, hogy legyen! Két azonos tulajdonságú galamb párosításának célja az adott tulajdonság homozigóta állapotának előállítása. A postagalamboknál gyakori hamuvörös szín génje heterozigóta állapot esetén is domináns vörös színörökítő, de csak 50% esélye annak, hogy részt is vesz a következő fióka génállományának kialakításában.

Itt kell megjegyeznem, hogy napjainkig több mint harminc hasonló színmódosító gént jegyeznek az általában a szakkönyvek . A publikálatlan ,és kellően ki nem vizsgált gének száma azonban napról napra nő. Ezek egy része domináns, más része receszív, mármint a vad (szalagos kék) színmegjelenéssel szemben. Egymással szembeni dominancia viszonyaik jórészt feltérképezetlenek. Továbbá a legtöbb színmódosító gén másként érzékelhető különböző alapszínekkel, különböző színeloszlásokkal, és nem utolsósorban egyszerre más színmódosító génekkel kombinálódva. Pl. az Indigo (In) színmódosulás annyira karakterisztikusan különböző, ha fekete alapszín, plusz spread faktorral (fekete galamb) párosul, hogy azt önálló névvel Andaluznak nevezik. Az Andaluz tehát nem önálló színmódosulás, hanem fekete galamb, plusz Indigo (B+/B+, C/C, D+/D+, In/In). A több színmódosulással terhelt galamb genetikai hátterét ránézésre nem is lehet kikövetkeztetni a sok összemosódó hasonló színárnyalat miatt. A szülőpárok felderített, és sok generáción át számontartott örökletes alapjainak ismeretében azonban feltételezéseink gyakran bizonyulhatnak helyesnek. Még ennél is megbízhatóbb képet alkothatunk a továbbtenyésztésre szánt galambunkról, ha homozigóta partnerrel tesztkeresztezéseket hajtunk végre, és a lehető legnagyobb létszámú utódok tulajdonságait megvizsgáljuk.

A higított (d) fekete galambszín a dun. Ez a szó lassan gyökeret ver a magyar nyelvben is. Mivel a dun galamb (B+/B+, C+/C+, d/d) színe olykor kissé barnás árnyalatú, gyakran összetévesztik a csokoládébarnával, ami a barna alapszín plusz Spread (S) faktor eredményeképpen jön létre. A barna alapszín intenzitás fokozatait egyébként is nehéz elkülöníteni, mert ez az alapszín nagyon fényérzékeny, a nap hatására erősen fakul. A rendszeresen kijáró csokoládé galambok vedléskor erősen tarkák a régi fakult és a friss élénk színű tollak miatt (lásd a 4. fényképen). A barna alapszín (b) és higított színintenzitás (d) kombinációja okozta galambszín a khaki.

4. kép: Vedlésben lévő csokoládészínű galamb

 brown/Spread plumage in moulting

Galambászok sok mindent neveznek ezüstnek, de valójában ezüst az a galamb, amelyik fekete (kék) alapszínű (B+) és higított színintenzitású (d). A vörösök fakó színét aranynak (gold), higított változatát sárgának kell nevezni. A kék galambok vörösesbarna, bronz színmódosulása, higított változatban adja az ezüst-szulfurnak nevezhető színt.

„A fekete szín a rendkívül sűrű pigmentréteg (eloszlásának (S)) a következménye, és általában domináns módon viselkedik. A kék színű galambokkal szemben viszont receszív.” Ez nincs így! Az (S) faktor dominancia tekintetében a színeloszlás hierarchia felett helyezkedik el, minden színeloszlással szemben, mindig domináns!

„A fekete szín akkor is kiugorhat, ha (hamu) vörös és fehér galambokat állítunk párba. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, természetesen a szülők valamelyikében meg kell lennie a fekete színfaktornak.” Az itt leírt eset két módon következhet be:

-1. ha a tojó a hamuvörös szülő: Ez esetben a hímnek olyan heterozigóta domináns fehérnek lennie, amelyik a fehér köpönyege alatt legalább heterozigóta szinten fekete alapszínt, és spread faktort is rejteget. Ez a kombináció az autoszex öröklődés esete is egyben, mert a kék, vagy feketének születő utódok mind tojók lesznek.

- 2. ha a hím a hamuvörös szülő (csak hím lehet heterozigóta, és csak is fekete alapszínre), akkor a tojó olyan heterozigóta, domináns fehér galamb, amelyik a fehér köpenye alatt a fekete, vagy barna (!) alapszín mellet, S faktort is rejteget. Ezen az alapon kék és csokoládébarna galambszín is eredményezhet fekete galambot. Ez esetben egyik szülőben sincs meg a fekete galamb megjelenéséhez szükséges génkészlet, de a két szülő összeadhatja azt:

? = jelen esetben nem lényeges körülmény.                 
/  . =  a tojók hiányzó szex kromoszómája miatt nincs génhatás (azért kell pontot  használni nulla helyett, mert a rec. opál jele kis o betű, és ez összekeverhető lenne a nullával)
Wh = A látható színezetet okozó kulcsfontosságú gének ,
aláhúzás= az utód génkészletének kialakításakor szerephez jutó allélek.

Egy ilyen párosítás a szemem előtt zajlott le: Az egyik kollégánál egy berepült csokoládé színű Szegedi tojó (a 9. kép bal oldalán) párba állt egy kék-szalagos Szalontai Óriás galambbal (a 9. kép jobb oldalán).  A született négy fióka mindegyike fekete lett (lásd a 10. képen)!

.  Visszaolvasva az eddigieket valószínűnek tartom, hogy sokan nem vagy alig értik a mondataimat, mert belátom hogy ezek is csak mozaikdarabkái a galambgenetika nagy kirakós játékának. Ráadásul a fenti oldalak jószerével csupán a galambok egyetlen külső tulajdonságát, a galambok színeit, azok genetikai kérdéseit boncolgatják, és azt is csak a legalapvetőbb génekre koncentrálva. Ez a jéghegy csúcsának is csak egy kicsi darabkája! Több száz gén-galambásznak száz évre elegendő kutatási téma várat még magára az ismeretlenség homályában.
Egy, az alapoktól induló, és arra fokozatosan és teljes terjedelemben épülő ismeret terjesztés messze meghaladják egy újság cikk lehetséges terjedelmét, továbbá egy átfogó mű megírása nagyon sok időbe telhet. Annyit viszont nem akarok várni. Remélem annyi haszna lesz azért ennek az írásnak, hogy pár tenyésztőtárs érdeklődését felkeltettem a galambok öröklődési sajátosságainak mélyebb szintű megismerése iránt. Pár keresztezést ugyan már végeztem, de az itt közölt cikket gyakorlatilag ollóval írtam, azaz más szerzők önzetlenül közkincsé tett tudásából rakosgattam össze. Ajánlom tehát mindenkinek, hogy olvassák újra a magyar galambászkönyvek genetikai fejezeteit, ha tehetik, barangoljanak az Internet honlapjain, vessék össze a szerzők közléseit, mérlegeljenek, kételkedjenek, vitatkozzanak és bizonyítsanak. Ugyanis ez a gén-galambászat!
Egy-egy vizsgálat tárgyává tett tulajdonság megismerésére irányuló kísérlet sorozat, hatalmas áldozatvállalással jár, és rengeteg időbe telik. Sok keresztezést kell végezni és a lehető legtöbb utódot kell megvizsgálni és kiértékelni. Vélhetően mindenkiben több kérdés merül fel, mint amennyi megválaszolására egy galambász élet lehetőséget biztosít. Ezért is elengedhetetlenül fontos, hogy e téma iránt érdeklődők és abban szerepet vállalók tudjanak egymásról, ismerjék egymás tevékenységét, és értesüljenek a kapott eredményekről, és tapasztalatokról, hogy azokat a saját kísérleteik során hasznosítani tudják. A nevem után közzétett telefonszámon várom azok jelentkezését, akik valamilyen keresztezési tapasztalattal rendelkeznek, vagy új tulajdonság kombinációk, netán új galambfajták kitenyésztésén fáradoznak.

Cséplő Árpád  Pécs, 2003.